Reményik Károly
Reményik Károly, teljes nevén Reményik Károly János (Dobsina, 1857. augusztus 11.[1] – Kolozsvár, 1935. február 12.) erdélyi építészmérnök, Reményik Sándor apja.
| Reményik Károly | |
| Született | 1857. augusztus 11. Kolozsvár |
| Elhunyt | 1935. február 12. (77 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | építész |
| Iskolái | Magyar Királyi József Műegyetem (–1883, építészet) |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
.JPG)
.jpg)
A budapesti Királyi József Műegyetemen 1883-ban építészmérnöki oklevelet szerzett első kolozsváriként.[2] Miután megnősült, a kolozsvári Toldalagi–Korda-palota emeletén béreltek lakást. Itt született meg első gyermekük, Sándor, a későbbi költő. Nemsokára azonban átköltöztek a Szentlélek utca 6. szám alá, a saját tervezésű és építésű egyemeletes házba. A két lányuk már itt született.
Mivel egyéni tervezőként nem tudott megélni, saját céget alapított, és ez rövid idő alatt a város egyik legismertebb építőipari vállalkozása lett. Szakmai tudása, rátermettsége folytán egyre jelentősebb megbízatásokat kapott. Nevéhez fűződő legjelentősebb kolozsvári épületek:
- Neológ zsinagóga (1886–87, tervező Hégner Izidór)
- Ferenc József Tudományegyetem épületének keleti és nyugati szárnya (1893–97, tervezte Meixner Károly és Alpár Ignác)
- Unitárius kollégium épülete (1899–1901, Pákei Lajos tervei alapján)
- Mikó utcai Országos Karolina Kórház épületei (1897–1905, tervezők Korb Flóris és Giergl Kálmán)
- Egyetemi könyvtár (1906–1907, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján).
Reményik Károly, mint sok más kolozsvári iparos, kereskedő, vállalkozó nemcsak megbecsült szakember volt, hanem közéleti szerepet is vállaló polgár. Több szakmai szervezetnek, egyletnek volt tagja, támogatója, elnöke, alelnöke. Egyházi vonalon is tevékeny volt, így például a kolozsvári lutheránus egyházközségnek nemcsak aktív tagja, de 1912 és 1924 között gondnoka is volt. Politikával az impériumváltás után kezdett foglalkozni, így tevékeny tagja lett az Erdélyben megalakult Országos Magyar Pártnak, 1929-től pedig a Kolozs megyei tagozat elnöke is volt.
78 éves korában hunyt el 1935-ben. A Reményik család sírkertjébe temették a Házsongárdi temetőbe.
Családja szerkesztés
A vaskereskedő id. Reményik Lajos (1812–1906) és Nickl Matild (1830–1912) fia. Felesége a felvidéki Bretz Mária[3] (1863–1930). Gyermekei: Sándor (1890–1941), Mária (1892–1893) és Sarolta (1894–1948).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 1857. augusztus 26-án lett bejegyezve a dobsinai evangélikus egyház anyakönyvébe.
- ↑ Addig is végeztek kolozsváriak építészmérnöki szakot, de az akkori új tanügyi törvény előírásának megfelelően ő volt az első kolozsvári, aki diplomát is kapott.
- ↑ Sokszor Brecz Mária formában szerepel, például a gyászjelentésében.
Források szerkesztés
- Nagy Béla: Dobsinától Kolozsvárig. Reményik Sándor családfája, Művelődés, 2017. január, Online hozzáférés, bővebb változat: Dobsinától Kolozsvárig in „Egy lángot adok, ápold, add tovább”, Polis Könyvkiadó, 2021 (szerkesztő: Dávid Gyula, sajtó alá rendezte: Jancsó Noémi és Szabó Réka) ISBN 978-606-542-092-2
- Nagy Béla: Kolozsvár első okleveles építészmérnöke: Reményik Károly, Szabadság, 2016. június 21. Online hozzáférés
- Nagy Béla: Reményik Sándor felvidéki kötődései, Művelődés, 2020. június. Online hozzáférés
További információk szerkesztés
- Szántai János: A költő apja: Reményik Károly, Kolozsvár épületpoétája (FOTÓK), Főtér, 2023. január 11. Online hozzáférés