René de Montjean

René de Montjean másképp Montejean vagy Montejehan (? – Torino, 1539. szeptemberének eleje) Montjean és Combourg bárója, bretagne-i nemes, az itáliai háborúk hadvezére, Franciaország marsallja és Piemont helytartója I. Ferenc királysága idején.

René de Montjean
René, Montjean és Combourg bárója, Beaupréau ura (Jean Clouet iskolája, 1538 k.)
Született	15. század
Meghalt	1539 Piemont
Állampolgársága	francia
Rendfokozata	Franciaország marsallja
Csatái	itáliai háborúk
Kitüntetései	Szent Mihály-rend lovagja

Pályája

Apja Louis, Montjean ura (1450 k. –1508), édesanyja pedig Jeanne du Chastel, IV. Tanneguy du Chastel La Bellière-i vikomt, királyi kamarás leánya és örököse. Édesanyja anyai ágon Combourg és Cholet úrnője is volt. René 1515-ben örökölte meg a montjeani báróságot, amelynek utolsó ura lett, emellett többek között Beaupréau, Sillé és Cholet uradalmát is ő kapta meg. 1517-ben Jacques nevű bátyjától Combourg uradalmát is megörökölte.

A vakmerő, pazarló, szerencsejátékokat szívesen űző főurat 1523-ban fogságba ejtették egy Milánói Hercegség területén zajló összecsapásban, majd az 1525-ben katasztrofális francia vereséggel végződő paviai csatában is az ellenség rabságába került, miután súlyosan megsebesült. 1528-ban Lautrec marsall alatt harcolt Pavia bevételénél.

1532-ben I. Ferenc neki adta a gazdag fougères-i báróság bevételeit; a bárói titulus birtokosaként fontos szerepe volt a francia-breton uniót kimondó szerződés 1532-es aláírásában, mint a breton rendi gyűlést király képviseletében levezető elnök. Bretagne-ban helytartóvá is kinevezték.

1535-ben Claude d'Annebault oldalán Piemont ellen indult 12.000 gyalogos élén. Átkeltek a Susai-hágón, áprilisban elfoglalták Torinót, majd Chivasso is megadta magát nekik. Ezután kiszorították Gian Giacomo Medici marignanói őrgróf hadait a tartományból, és uralmuk alá hajtották egész Piemontot. Amikor V. Károly német-római császár Franciaországra támadt, Montjeant utasították Piemont kiürítésére a torinói, fossanói és cuneói helyőrség kivételével. Míg Károly Marseille-t ostromolta 1536 augusztusában, Montjean a tiltás ellenére megközelítette 300 gyalogos és 140 lovas élén az I. Ferrante Gonzaga vezette előörsöt. A Brignoles és Le Luc közt kibontakozó csatában ismét fogságba esett.

1537-től csapataiban szolgált a frissen orvosi iskolát végzett Ambroise Paré sebész is. Ez évben Piemont kormányzójává nevezték ki 1537. november 27-én, Jean d’Humières lemondása után. 1538. február 10-én marsalli kinevezést is kapott a connétable-lá előlépett Anne de Montmorency rangját megörökölve. A piemonti kormányzóságot 1539-ben Jean du Bellay vette át tőle, akit szeptemberben d'Annebault marsall követett, nem sokkal azután, hogy Montjean szeptember elején meghalt Torinóban. Montjeanban temették el.

Házassága, öröksége

1526-ban vette feleségül Philippes de Montespedont (megh. 1578), Beaupréau és Chemillé úrnőjét, Joachim de Montespedon és Jeanne de la Haye-Passavant egyetlen lányát. Frigyük gyermektelen maradt. A cholet-i birtokot öröklő, vagyonos özvegye 1544-ben Charles de Bourbon-Montpensier herceghez (1515–1565) ment feleségül, akin keresztül bekerült a királyi udvarba, és 1561-től haláláig ő volt Medici Katalin anyakirálynő főtársalkodónője (première dame d'honneur).

Montjean örököse a nővére, Anne (megh. 1562), VII. Jean d'Acigné (1490 k.–1539) felesége volt, aki a montjeani báróságot fiukra, VIII. Jean d'Acignéra (1525–1573) örökítette. Utóbbi lánya, Judith d'Acigné I. Charles de Cossé marsall (1505–1563) fiához, II. Charles de Cossé (1550–1621) marsallhoz ment feleségül.

Címere

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a René de Montjean című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a René de Montejean című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.