A retroflex közelítőhang jellemzői:
- Képzésmódja közelítőhang (approximáns), ami annyit tesz, hogy a toldalékcső valamelyes szűkítésével jön létre a képzéshelyen, ami azonban nem elegendő ahhoz, hogy légörvényt keltsen.
- Képzéshelye retroflex, ami eredendően azt jelenti, hogy a nyelvhegy visszahajlításával jön létre, tágabb értelemben viszont annyit tesz, hogy posztalveoláris anélkül, hogy palatalizált lenne. A jellegzetes, nyelvhegy alatti (visszahajlított) képzésmód mellett tehát a nyelv érintkezhet apikálisan (a hegyével) vagy laminálisan (laposan) is.
- Zöngésségi típusa zöngés, így a képzése során rezegnek a hangszalagok.
- Orális mássalhangzó, azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
- Centrális mássalhangzó, tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
- Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív, vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
A retroflex közelítőhang India és Ausztrália számos nyelvében előfordul. Másutt ritka, azonban két igen sok beszélővel rendelkező nyelvben is jelen van, az angolban és a mandarin kínaiban.
- Keane, Elinor (2004), "Tamil", Journal of the International Phonetic Association 34 (1): 111–116
| A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
|
| A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
|
| Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
|
| Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
|
| * A jel nincs definiálva az IPA-ban.
|
hallgat