Robert Koldewey

német régész

Johannes Gustav Eduard Robert Koldewey (Blankenburg am Harz, 1855. szeptember 10.Berlin, 1925. február 4.) német régész. Korszakának egyik legjelentősebb terepi régésze, és a modern történelmi épületkutatás atyja.

Robert Koldewey
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál
Robert Koldewey 1906-ban babiloni leletet vizsgál
SzületettJohannes Gustav Eduard Robert Koldewey
1855. szeptember 10.
Blankenburg am Harz  Német Birodalom
Elhunyt1925. február 4. (69 évesen)
Berlin  Német Birodalom
Állampolgárságanémet
Nemzetiségenémet
Foglalkozásaépítészmérnök
IskoláiChristianeum Hamburg
Kitüntetései
  • a Freiburgi Albert Ludwig Egyetem díszdoktora
  • Leibniz Medal (1910, ezüst)
SírhelyeParkfriedhof Lichterfelde (Abt. 19-566)[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Koldewey témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Hermann Koldewey vámtisztviselő és felesége Doris Koldewey fia. Apja testvére volt Carl Koldewey (1837-1908), az ismert sarkvidék-kutató. Robert iskoláit Brunswickben kezdte, 1869-től Altonában laktak. Építészi tanulmányai közben régészetet és művészettörténetet is hallgatott Berlinben, Münchenben és Bécsben. Köztisztviselő lett Hamburgban. Itt ismerte meg Franz Andreas Meyert, a híres Eduard Meyer régész nagybátyját.

Első régészeti munkái szerkesztés

1882-ben tanulmányútra utazott Asszoszba, a Földközi-tenger északi partvidékére. 1885-ben kapott megbízást a Német Nemzeti Régészeti Intézettől a leszboszi ásatásokra, 1892-1893-ban a Folyamközben utazgatott.

1894-ben tiszteletbeli doktora lett a Freiburgi Egyetemnek.

Babilon szerkesztés

Az 1897-1898-as téli ásató szezonban Eduard Sachau orientalista részvételével Mezopotámia műemlékeit vizsgálta. Részt vett Assur, Uruk, Ninive, Larsza és Babilon feltárásában. Eredményei alapján II. Vilmos porosz király és a Német Keleti Társaság finanszírozta tevékenységét.

1898-ban ötéves megbízást kapott, ami végül 1917-ig tartott, amíg a brit csapatok bevonultak Irakba. 1921-ig Berlinben a 19 éves ásatás eredményeit rendezte, majd haláláig a német múzeumok kiállításait szervezte.

1925-ben hosszú, súlyos betegség után halt meg. Carl Schuchhardt régész a Heinrich Schliemann nevével fémjelzett nagy német régésznemzedék kihalásáról beszélt a halála alkalmából írt nekrológjában.

Jegyzetek szerkesztés

Irodalom szerkesztés

További információk szerkesztés