Roland lovag
Roland lovag (736-740 között – Roncesvalles, 778. augusztus 5.), frank gróf, Nagy Károly császár rokona, a 12 paire egyike, Bretagne kormányzója.
Roland lovag | |
Született | 737 |
Elhunyt | 778. augusztus 15. (40-41 évesen)[1] Orreaga-Roncesvalles |
Állampolgársága | Frank Birodalom |
Élettársa | Aude[2] |
Foglalkozása | lovag |
Tisztsége | Prefect of the Breton March (–778) |
Halál oka | bevetésben esett el |
A Wikimédia Commons tartalmaz Roland lovag témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete
szerkesztésMarsirus király azt is üzente, hogy elmegy megkeresztelkedni. Nagy Károly elébe ment ötvenötezer katonájával. Jöttek a pogányok, és a keresztények húszezret megöltek közülük. Ugyanakkor a keresztények közül is elesett harmincezer, zsibbadt részegségükben és a paráználkodás miatt. Minden vitézt megöltek Roland és másik öt kivételével. Akkor Roland a megmaradt öt harcossal megölte Marsirust, ő maga megmenekült, bár négy lándzsadöfés érte. Akkor egy márványkövet három csapással, felülről lefelé kettéhasított, mert amikor látta, hogy meg fog halni, össze akarta törni kardját, nehogy a pogányok megszerezzék. Oly erősen fújt kürtjébe, hogy az megrepedt, s torka szakadtából hívta társait. Mikor Nagy Károly meghallotta a kürtszót, indulni akart, de az áruló eltérítette szándékától, mondván, hogy Roland vadászaton van. Nagy Károly még nem tudott az övéi árulásáról és legyilkolásáról. A haldokló Rolandhoz eljött Theodericus, és tanúja volt bűnbánatának és imájának. Roland háromszor megérintette a testét, mondván: „Az én testemben látom meg az én megváltó Istenemet” (Jób 19,26). Ugyanígy megérintette szemét, mondván: „Kit én magam látok meg” stb. (uo. 27). És így szólt: „Emlékezz rám, Uram, a te tiszteletedért halok meg messzi földön, emlékezz társaimra, akiket hasonlóképpen éretted öltek meg.” Akkor keresztet vetve ezt mondta: „Most látni fogom, amit szem nem lát” stb. (Iz 64,4). És így lehelte ki lelkét e szent vértanú, Roland.
Életéről a fentieken túl csak annyi biztosat tudunk, hogy Nagy Károly császár hispániai hadjáratában a visszavonuláskor hősi halált halt, mint az utóvéd főparancsnoka, mikor a baszkok a Pireneusok egy szűk völgyében rájuk támadtak. A viszonylag közeli Blaye város Szent Roman templomában lett eltemetve.
Hatása
szerkesztésA szentként tisztelt Roland hatása az európai kultúrára felmérhetetlen. Ebben nem annyira ő, mint inkább az játszott szerepet, hogy személyét használták fel példaképként a középkori világrend szellemi megerősítésére. (A keresztesek 1099. július 15-én, Roland napján foglalták el Jeruzsálemet.) Legendáját először az említett hispániai hadjáratban részt vevő Turpin, Reims érseke fogalmazta meg. Ezt felhasználva íródott a Legenda aureában olvasható története, a Nagy Károly császár című írásban. Itt már a szerző ideológiai szándéka szerint nem a baszkok szerepelnek támadókként, hanem a szaracén hódítók. Ez alapján született 1080 körül Turoldus tollából a Roland-ének. Szent Roland személyében a hitvalló mártíromsága egyesült az aktív küzdelemmel. A mű a román stílusú katedrálisok szimbolikus szerkesztőművészetének és ellenpontozó mívességének mintájára, annak szellemében íródott. Nem csupán a francia középkornak, hanem a Dante előtti egész európai irodalomnak legjelentősebb alkotása.
Roland az egységes Európa jelképe volt a Respublica Christiana idején. (A 19. század közepéig szinte minden német városházán ott állt szobra.) Rolandban testesült meg a középkori emberi ideál: a hűbérurát szeretettel szolgáló harcos lovag.
Források
szerkesztés- Roland-Ének. Ófrancia históriás ének egy oxfordi kéziratból. Eötvös József Könyvkiadó, 1996.
- Jacobus de Voragine: Legenda Aurea. Helikon Kiadó, 1990.
Külső hivatkozások
szerkesztés- ↑ https://pantheon.world/profile/person/Roland, Roland, 2017. október 9.
- ↑ https://www.britannica.com/topic/La-Chanson-de-Roland