Roza Otunbajeva
Roza Otunbajeva (Os, Kirgizisztán, 1950. augusztus 23. –), teljes neve: Roza Iszakovna Otunbajeva, kirgiz és orosz nyelven: Роза Исаковна Отунбаева, filozófus, 2010. április 7-étől május 19-éig az Ideiglenes Kormány feje és ezzel együtt Kirgizisztán ügyvezető államfője 2011 végéig. Elvált, két gyermek anyja. Lánya Karacsacs, fia Ataj. Anyanyelve, a kirgiz mellett folyékonyan beszél oroszul és angolul.
| Roza Otunbajeva | |
 | |
| Roza Otunbajeva kirgiz elnökasszony | |
| Kirgizisztán 3. elnöke | |
| Hivatali idő 2010. április 7. – 2011. december 1. | |
| Előd | Kurmanbek Bakijev |
| Utód | Almazbek Atambajev |
| Kirgizisztán kormányfője | |
| Hivatali idő 2010. április 7. – 2010. május 19. | |
| Előd | Danyijar Uszenov |
| Utód | Almazbek Atambajev |
| a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság 6. külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1986. – 1989. | |
| Előd | Dzsamal Tasibekova |
| Utód | Dzsanil Tumenbajeva |
| Kirgizisztán 9. külügyminisztere | |
| Hivatali idő 2005. március 24. – 2005. augusztus 15. | |
| Előd | Aszkar Ajtmatov[1] |
| Utód | Alikbek Dzseksenkulov |
| Kirgizisztán 2. és 6. külügyminisztere | |
| Hivatali idő 1992. – 1992. 1994. – 1997. | |
| Előd | Muratbek Imanalijev Mirza Kaparov |
| Utód | Marat Szaralinov Muratbek Imanalijev |
| Született | 1950. augusztus 23. (73 éves) Os, Kirgizisztán |
| Párt | Kirgiz Szociáldemokrata Párt |
| Házastársa | elvált |
| Gyermekei | 1 Karacsacs 2. Ataj |
| Foglalkozás | filozófus, politikus |
| Iskolái | Moszkvai Állami Egyetem |
| Vallás | agnoszticizmus |
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Roza Otunbajeva témájú médiaállományokat. | |
Élete szerkesztés
Apja Iszak Otunbajev, aki a Kirgiz Legfelsőbb Bíróság tagja, édesanyja Szalijka Danyijarova, tanárnő. Szülei nyolc gyereke közül ő a másodszülött.[2]
Filozófia szakot végzett a moszkvai Lomonoszov Egyetemen. Doktori fokozatát a Marxista–leninista dialektika meghamisítása a frankfurti iskola filozófusai által című disszertációja megírásával szerezte, melyet részben az NDK-ban folytatott tanulmányai is ihlettek. Majd hat évig dialektikus materializmust tanított a Frunzei Egyetemen.[3]
Kirgizisztán külügyminisztere volt 1992-ben, 1994–97-ig és 2005-ben, és 2010. április 7-étől Kirgizisztán elnöke. 1981-ben a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) funkcionáriusa lett Kirgizisztán akkor még Frunze nevű fővárosában, a mai Biskekben. 1986-ban ő lett a Kirgiz Szovjet Szocialista Köztársaság minisztertanácsának elnökhelyettese. 1989 és 1991 a Szovjetunió külügyminisztériumánál dolgozott Moszkvában. A Szovjetunió megszűnése után visszatért az immár függetlenné vált Kirgizisztánba. Ő lett hazája külügyminisztere 1992-ben, majd 1992-től 1994-ig az USA-ba és Kanadába, 1997-től 2002-ig pedig Nagy-Britanniába akkreditált nagykövete. 2002-től az ENSZ főtitkára különleges megbízottjának asszisztense lett az abház konfliktusban, ekkor szemtanúja volt az Eduard Sevardnadze grúz elnök elleni 2003-as Rózsás Forradalomnak. 2004 nyarán visszatért hazájába és három másik ellenzéki képviselőtársával megalapította a Haza (Ata-dzsurt, Ата журт) nevű politikai mozgalmat. A 2005. február 27-én esedékes parlamenti választáson való indulását azzal az ürüggyel utasították el, hogy a megelőző öt évben nem tartózkodott Kirgizisztánban. Szerepet vállalt a választási csalásokban vétkes Aszkar Akajev elnök elűzésében, akit az ezt követő népharag következtében fellépő Tulipános Forradalom buktatott meg 2005. március 24-én. Ekkor rövid ideig újra ő lett a külügyminiszter, de szeptemberben már elutasította őt az újjáválasztott parlament, mikor az új elnök, Kurmanbek Bakijev újra őt kívánta jelölni erre a posztra.
Otunbajeva fokozatosan kiszorult a hatalomból, és ő lett Bakijev egyik legfőbb ellenfele, az ellenzék vezére. 2006 januárjában társelnöke lett a Zászló (Aszaba, Асаба, Nemzeti Ébredés Párt) nevű politikai tömörülésnek. Otunbajeva végül 2007-ben bekerült a parlamentbe a Szociáldemokrata Párt színeiben, bár a szociáldemokraták a 90 mandátumból csak 11-et tudtak megszerezni, míg Bakijev pártja 71-et. 2009-ben ő lett pártja parlamenti frakciójának a vezetője.
2010-ben felkelések robbantak ki Bakijev uralma ellen, aki pár héttel később elmenekült az országból, és jelenleg Fehéroroszországban tartózkodik, és a politikai hatalomba való visszatérésén tevékenykedik, de Otunbajeva kormánya a kiadatását és bíróság elé állítását követeli. Bakijev elűzésével ő lett az Ideiglenes Kormány elnöke és ezzel együtt az ideiglenes köztársasági elnök, és ebbéli megbízatását 2011 végéig meghosszabbították, melyet a 2010. június 27-én megtartott népszavazáson is megerősítettek, de az új parlamenti választásokat előreláthatólag 2010 októberében tartják meg. Otunbajeva kormányát elismerték a nagyhatalmak is, mind az Egyesült Államok, mind pedig Oroszország kormánya.
2010. június 12-én Roza Otunbajeva levélben fordult Dmitrij Medvegyev orosz elnökhöz, melyben katonai segítséget kért Oroszországtól az etnikai alapú zavargások megfékezésére, melyek Kirgizisztán második legnagyobb városában, az elnökasszony szülővárosában, Osban törtek ki.[4] A kirgiz elnöknő ugyanezen a napon aláírt egy rendeletet, mely szerint elrendelte a tartalékosok részleges mozgósítását is, hogy a törvényes kirgiz kormány elleni zavargásokat hatékonyan le tudja verni.[5]
Az elnökasszony 2010. július 3-án letette a hivatali esküt, azt követően, hogy a 2010. június 27-én tartott népszavazás helyben hagyta az új alkotmányt, mely szerint Kirgizisztán a jövőben elnöki köztársaságból parlamentáris köztársaság lesz. A 90,55%-os többséggel támogatott referendum eredményeként a népfelkeléssel hatalomra jutott új elnök ezzel megkérdőjelezhetetlenül legitim államfővé vált.[6]
„Szakértők az egyik legtapasztaltabb kirgiz politikusnak tartják Otunbajevát, akit pragmatikus politikusként, jó diplomataként és tapasztalt tárgyalóként, valamint integráló személyiségként jellemeznek, aki képes lehet az eddigieknél konzisztensebb, következetesebb politikát folytatni a Kína–USA–Oroszország erőtérben.”[7]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Csingiz Ajtmatov író fia.
- ↑ Новая литература Кыргызстана/Бектурганова, К. А: Отунбаева Роза, 2010. április 17. – 2014. május 23.
- ↑ Lásd Miklós (2010).
- ↑ Népszabadság Online/Bevonulhatnak Kirgizisztánba az oroszok, 2010. június 12. – 2014. május 23.
- ↑ Népszabadság Online/Tűzparancs Kirgizisztánban, 2010. június 12. – 2014. május 23.
- ↑ MTI/Hírek/Letette a hivatali esküt Roza Otunbajeva, 2010. július 3. 09:05[halott link] – 2014. május 23.
- ↑ Oroszvilág/Zelei Dávid: No de ki az a Roza Otunbajeva?, 2010. április 8. Archiválva 2014. május 24-i dátummal a Wayback Machine-ben – 2014. május 23.
Irodalom szerkesztés
- Miklós Gábor: Roza, a permanens forradalmár, Népszabadság, 2010. április 19. URL: Lásd Külső hivatkozások
Külső hivatkozások szerkesztés
- Rulers/Roza Otunbayeva – 2014. május 23.
- Népszabadság Online/Roza, a permanens forradalmár, 2010. április 19. – 2014. május 23.
| Előző Kurmanbek Bakijev |
Kirgizisztán elnöke  2010. április 7. – 2011. december 1. |
Következő Almazbek Atambajev |
| Előző Danijar Uszenov |
Kirgizisztán kormányfője 2010. április 7. – május 19. |
Következő Almazbek Atambajev |
| Nemzetközi katalógusok |
|---|
