Rudolf Viest

Rudolf Viest szül. Wieszt Rezső (Nagyrőce, 1890. szeptember 24. – Flossenbürg, 1945.) szlovák tábornok, a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai vezetője, ill. a két háború közti Csehszlovákia egyetlen szlovák származású tábornoka.

Rudolf Viest
Rudolf Viest tábornok
Született	1890. szeptember 24. Nagyrőce
Meghalt	1945 (?) kb. (54 évesen) Flossenbürg (koncentrációs tábor)
Állampolgársága	osztrák–magyar
Nemzetisége	szlovák
Fegyvernem	szárazföldi
Szolgálati ideje	1920 – 1945
Rendfokozata	hadseregtábornok
Csatái	második világháború első világháború
Kitüntetései	Hadi Kereszt Francia Becsületrend Románia Csillaga érdemrend Commander of the Order of Polonia Restituta Victory Medal Ľudovít Štúr Order (military division) 1st class
Halál oka	akasztás
Iskolái	War College
A Wikimédia Commons tartalmaz Rudolf Viest témájú médiaállományokat.

Élete

Az első világháborúban a szerb hadseregben szolgált. 1920 és 1939 között a cseh-szlovák hadsereg tisztje, végül a 6. és 7. hadtest parancsnoka. 1933-ban dandártábornokká, 1938-ban hadosztály tábornokká léptették elő. 1938-ban a csehszlovák-magyar kormányközi tárgyalásokban is részt vett, mint a csehszlovák delegáció tagja. 1939-től a szlovák hadsereg tagja, az antifasiszta orientáltságú tisztek közé sorolható. A hazai ellenállással és a londoni emigráns kormánnyal is kapcsolatokat tartott fenn. 1939. március 14-én elsőként írta alá a Szlovákia önállósulása ellen tiltakozó kiáltványt. 1939. augusztus 29-én Magyarországon keresztül Franciaországba emigrált. Októberben a párizsi Csehszlovák Nemzeti Bizottság tagja lett, ill. az emigráns hadsereg parancsnoka. 1940 januárjától a franciaországi 1. csehszlovák divízió parancsnoka és ezen minőségében harcolt a németek ellen. Franciaország megszállása után Angliába menekült. Ekkor a Csehszlovák Állami Tanács tagja és a londoni emigráns kormány minisztere lett. Eduard Beneš követője volt.

1944. június 20-ától a csehszlovák kormánydelegátus helyettese lett felszabadított területen. Augusztus 22-én a Szovjetunióba repült. Október 6-án Moszkván át Besztercebányára ment a 2. csehszlovák ejtőernyős brigáddal a SzNF megsegítésére. Megérkezése után Golian után a szlovákiai 1. csehszlovák hadsereg parancsnoka és a haditanács elnöke lett. Általa az emigráns kormány nagyobb befolyásra próbált szert tenni a katonai vezetésben. Ebben az időben azonban rosszabbodott a katonai helyzet. Október 27-ének éjjelén kiadta Dóvalon a szlovákiai első csehszlovák hadsereg utolsó parancsát, melyben a hegyekbe való visszahúzódásra szólított fel. A parancs azonban már nem jutott el minden harcoló egységhez, emiatt is a harcrend szétesett. 1944. november 3-án Bukócon Goliannal együtt fogságba esett. Besztercebányán és Pozsonyban hallgatták ki, majd Berlinbe hurcolták, ahol a német bíróság halálra ítélte. A flossenbürgeni koncentrációs táborban végezték ki Goliannal együtt.

Emlékezete

Rudolf Viest emléktábla Kassán, a Békemaraton téren

• Emléktábla Besztercebányán és Kassán

Kitüntetései

• 1945-ben posztumusz SzNF-rend első osztályával tüntették ki.
• 1945-ben 1939-es cseh-szlovák háborús kereszt
• 1969-ben Vörös zászló-rend
• 1945-ben posztumusz előléptették hadseregparancsnokká
• 1995-ben Ľudovít Štúr-rend I. osztálya