Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal
A Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal normál nyomtávolságú, villamosított vasútvonal Bulgáriában Rusze és a vasúti csomópont Kaszpicsan között.
Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal
| |
|---|---|
 | |
| Vonalszám: | 9 |
| Hossz: | 137 km |
| Nyomtávolság: | 1435 mm |
| Feszültség: | 25 kV 50 Hz ~ |
| Üzemeltető: | National Railway Infrastructure Company |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Rusze–Kaszpicsan-vasútvonal témájú médiaállományokat. | |
Történelem szerkesztés
A Rusze–Kaszpicsan szakaszt 1866. november 7-én adták át a Rusze–Várna vasútvonal részeként.[1] Jelentőségét az adta, hogy a két kikötőváros között jelentősen lerövidítette a korábban a Duna-deltán át vezető kereskedelmi utat.[2] Egy 1864-es döntés alapján egy brit konzorcium építette, melynek William Gladstone brit politikus, valamint a Barkley fivérek építőmérnöki cége is tagja volt.[3] Ez volt az első vasútvonal az Oszmán Birodalom[4] és egyben a mai Bulgária területén.[1] Ennek állít emléket a ruszei Nemzeti Közlekedési Múzeum az ország első vasútállomásán, mely már nem a fővonalon fekszik: a Duna híd 1954-es átadásához kapcsolódóan a nyomvonalat áthelyezték, és megépült az új Rusze vasútállomás.
A vasútvonal eredeti célja a Közép-Európa és Konstantinápoly közötti út lerövidítése volt, a Duna északkeletre forduló alsó folyásának kihagyásával, gazdasági megalapozottságát azonban hamar elvesztette a dunai kikötők fejlesztése és a közvetlen Bécs–Konstantinápoly vasútvonal megépítésének bejelentése következtében. 1883-ban az angolok nyomást gyakoroltak Bulgáriára a vasútvonalra szóló vételi kötelezettség érvényesítése érdekében; Dragan Cankov miniszterelnök végül bele is egyezett, hogy 50 millió frankot fizessenek érte. Ezt azonban a konzervatívok és a liberálisok is élénken ellenezték, és az 1884-es választások egyik fő témájává vált, végsősoron Cankov bukásához vezetve. Az utódja, Petko Karavelov által beterjesztett[5] 1885-ös vasúti törvény értelmében az állam teljesen átvette a vasút fejlesztését és működtetését, ezzel létrejött a Bolgár Államvasutak.[1] A Rusze–Várna vonalat végül 1888. augusztus 10-én vásárolta ki az állam a britektől.[3][2]
A kezdeti időszakban, 1883 és 1888 között ezen a vonalon közlekedett az Orient expressz Bukarest felől (Gyurgyevó és Rusze között az utasoknak komppal kellett átkelni a Dunán, a túlparton egy másik szerelvényre átszállva); Várnától – vasútvonal hiányában – hajón kellett továbbutazni. 1889-től, a Belgrád–Szófia–Konstantinápoly vasúti kapcsolat kiépülését követően ezt a szerepét elvesztette.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c About BDZ EAD (angol nyelven). Bolgár Államvasutak, 2019. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ a b Bozhidara Georgieva: Bulgaria's remarkable railway stations (angol nyelven). Vagabond, 2012. március 16. (Hozzáférés: 2019. május 15.)[halott link]
- ↑ a b Alin Lupulescu: BDZ celebrates 125 years of existence (angol nyelven). RailwayPro, 2010. augusztus 11. (Hozzáférés: 2019. április 6.)
- ↑ Ruse (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 2019. (Hozzáférés: 2019. április 7.)
- ↑ R. J. Crampton. Bulgaria, Oxford History of Modern Europe (angol nyelven). Oxford: Oxford University Press, 114–115. o.. ISBN 9780191513312 (2007). Hozzáférés ideje: 2019. április 6.
További információk szerkesztés
- Bolgár Államvasutak (bolgár, angol)
