Sági János

Sági János (1900-ig Stegmüller, Keszthely, 1874. június 23. – Budapest, 1938. szeptember 10.) író, néprajzi író, lapszerkesztő, telekkönyvi szakértő.

Sági János
Született	Stegmüller János 1874. június 23. Keszthely
Elhunyt	1938. szeptember 10. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	író, néprajzi író, lapszerkesztő, telekkönyvi szakértő
Sírhelye	Farkasréti temető (felszámolták)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életrajza

Stegmüller Károly asztalos és mértékhitelesítő és Horváth Mária fiaként született Keszthelyen. Szülővárosában végezte a polgári iskola hat osztályát, majd Regedébe ment a német nyelv elsajátítása végett, ahol egy évig járt a polgári iskolába. Ezután Keszthelyen az V. osztályból magánvizsgát tett. Ugyanott a telekkönyvi hivatalnál díjtalan írnok volt két és fél évig, ezután kinevezték a nagykanizsai királyi törvényszékhez díjnoknak. Időközben telekkönyvvezetői vizsgát tett. 1892-től a Keszthelyi Hírlap társszerkesztője, heti cikkírója és a hírrovat vezetője volt. 1894. június 25-én a letenyei járásbíróságnál írnok lett. 1897 júniusában a keszthelyi királyi járásbirósághoz helyezték át, ahol telekkönyvi írnokként dolgozott. 1900-ban Stegmüller családi nevét Ságira változtatta. 1902-ben a keszthelyi Balatoni Múzeum Egyesület megválasztotta a néprajzi osztályának vezetőjévé. 1910-ben a móri járásbíróságra került telekkönyvvezetőnek, majd ugyanezen minőségben dolgozott a Pest vidéki törvényszéken. Nyugdíjazását követően, szülővárosából 1918-ban elköltözött, ezen időszak után már néprajjzal sem foglalkozott. Ingatlanközvetítő irodát nyitott Budapesten 1919-ben.

Munkássága

Ő eszközölte ki, hogy francia Pathe filmgyár Keszthelynél filmfelvételeket készítsen a jégi halászatról. Jelentős szerepet töltött be a Balatoni Múzeum néprajzi gyűjteményének létrehozásában, Keszthely környéki néprajzi kutatásaival tevékenyen részt vett mind a tárgyi emlékek, népi hagyományok és fényképek összegyűjtésében. Ő írta meg az első részletes balatoni útikalauzt, de A magyar nép művészete című sorozat két kötete is túlnyomórészt az ő munkája: A Balatonvidéki magyar pásztornép művészete (1911) és A dunántúli magyar nép művészete (1912). Szaktanulmányait a Telekkönyvi Szaklap közölte, melynek egyúttal szerkesztője is volt, de egyidejűleg az Ethnographia és az Archaeologiai Értesítő című lapok is közölték munkáit. Elsők között ismerte fel a Balaton értékét és a hozzákapcsolódó nemzetközi idegenforgalom jelentőségét, valamint kulturális hasznát is. Szalay Sándorral közösen készített el Balaton címmel egy egész estés előadást, melynek sorát 160 darab színes diaképet és 15 mozgóképet is vetítettek a közönségnek. Ennek képeit 1903-tól mintegy 15 éven keresztül át a budapesti Uránia Színház is bemutatta, 1905-ben Keszthelyen is látható volt.

Irodalmi munkásságát leginkább a Balaton-kultusz ügyeinek szentelte.

Fontosabb művei

• Keszthely és balatoni fürdőjének ismertetése (Keszthely, 1902);
• Telekkönyvi mintatár (Vajda Adolffal, Bp., 1902);
• A Balaton írásban és képben (Keszthely, 1903);
• Néprajzi kincseink gyűjtése (Keszthely, 1905);
• A Tisza (Szalay Sándorral, Bp., 1906);
• Reformot kérünk! Tanulmány Keszthely és Balaton-fürdőjének fölvirágoztatása érdekében (Keszthely, 1906);
• Gőzhajó-kirándulás Almáditól Badacsonyig (Keszthely, 1908);
• Keszthely, Balaton- és Hévízfürdő (Keszthely, 1910);
• A kezelői tanfolyam és vizsga igazságügyi tisztviselők részére (Bp,, 1912);
• Telekkönyvi és kataszteri részletek számozása (Bp., 1913).

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.   Sági János
• Magyar életrajzi lexikon
• Keszthelyi életrajzi lexikon
• Zalai életrajzi kislexikon
• Magyar néprajzi lexikon

További információk

• Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938) A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)