Sándor János (orvos)

(1888–1976) orvos

Sándor János (Nagyvárad, 1888. szeptember 23. – Nagyvárad, 1976. június 13.) erdélyi magyar orvos és orvosi szakíró. Sándor István (1927) atyja.

Sándor János
Született1888. szeptember 23.
Nagyvárad
Elhunyt1976. június 13. (87 évesen)
Nagyvárad
Állampolgársága
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
orvosi szakíró
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Iskoláit szülővárosában, a Premontrei Főgimnáziumban végezte (1905). Egyetemi tanulmányait Budapesten az orvosi karon folytatta, ahol 1910-ben kapott oklevelet. Ezután a budapesti Erzsébet királynő Tüdőbeteg Gyógyintézetben dolgozott. Külföldi tanulmányutak (Svájc, Németország) után a gyulai József Tüdőszanatórium orvosa lett. Innen hívták be katonai szolgálatra.

1918-tól Nagyváradon folytatott orvosi gyakorlatot belgyógyászként, az Irgalmas Rend Kórházban. Az 1930-as évek végén került át a városi tüdőszanatóriumhoz, amelynek a második világháború után igazgató-főorvosa volt. 1929-ben megalapította a Szabad Egyetem Egyesületet, ahol színvonalas ismeretterjesztő előadásokat tartott és nyelvtanfolyamokat szervezett, amíg az 1930-as években, politikai nyomásra, be nem kellett szüntetnie közhasznú tevékenységét. Tagja volt az Országos Orvosi Szövetségnek, az orvosi kamara ötös tanácsának, a helyi Orvosi, Gyógyszerészeti és Természettudományi Egylet vezetőségének.

Kutatói, szakírói munkássága szerkesztés

Kutatási területe főleg a tuberkulózis kezelése volt. Több dolgozatát hazai (Praxis Medici, Erdélyi Orvosi Lap) és külföldi (Budapesti Orvosi Újság, Medizinische Klinik, a londoni Lancet) szaklapok közölték.

Önálló kötetben jelent meg A tüdővész és nemibetegségek elleni védekezés című tanulmánya 1928-ban Nagyváradon.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Hegedűs Nándor (szerk.): Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve. Nv. 1936–1938. 202.