Sórák
A sórák (Artemia salina) a levéllábú rákok (Branchiopoda) osztályának csupasz levéllábú rákok (Anostraca) rendjébe, ezen belül a sórákfélék (Artemiidae) családjába tartozó rákfaj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Két példány egy laboratóriumban
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Artemia salina (Linnaeus, 1758) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sórák témájú médiaállományokat és Sórák témájú kategóriát. |
Először 982-ben tettek említést róla az iráni Urmia-tónál.[1]
Megtalálható szinte minden sós vízben, de az óceánokban nem él. Sikeresen kerüli el a ragadozókat azzal a tulajdonságával, hogy nagyon sós vizekben (50% sótartalomig)[2] és apró, változó sókoncentrációjú part menti pocsolyákban is megél.
Speciális képessége, hogy alvó petéket rak (ezeket cisztának is hívják); ezek túlélik a kiszáradást és 2 évig is életképesek maradnak. Az alvó peték hosszú ideig tárolhatók, majd a kellő időben élő élelemnek felhasználhatók.[2] Ezért a tulajdonságáért kiterjedten használják az akvakultúrában rákok és halak etetésére. Az akvarisztikában apró lárváit ivadékhalak etetésére keltetik, kifejlett példányait magas fehérjetartalmú és jól emészthető fagyasztott eleségként forgalmazzák. A kiszárított peték egyszerűen tárolhatóak és szállíthatóak, a naupliusz lárvák kelése jól időzíthető. Vegyszerekkel héjmentesített petéje jobban emészthető és a lárvák kelési aránya is jobb. Évenként közel 2000 tonna száraz sórákpetét adnak el világszerte. Széles körben használják a biológiai toxicitás tesztelésére is. Több Artemia-faj keresztezésével létrehozott hibridjét „Sea-Monkeys”, azaz tengeri majmok márkanéven forgalmazzák, mint népszerű haltápot.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
A sórák egy primitív, az ízeltlábúak törzsébe tartozó állat. A teste 19 szegmensből áll, átlagos hossza 10–12 mm, a lábai 4 mm hosszúak.[3] Testét rugalmas kitinréteg borítja, amit időről időre levedlik. A legtöbb életfunkcióját nem agya hanem a központi idegdúc irányítja.[4] Autotómiára képes, tehát védekezésképpen ledobja testrészeit.[3] Három szeme van.
25‰ - 250‰ (25–250 g/l) sósűrűséget visel el.[5]
Életciklusa 1 év.
Életmódja szerkesztés
A fejlődés kezdetén a sórák nem eszik, hanem a petében tárolt tápanyagot hasznosítja.[6] A vadon élő sórák tápláléka kisméretű plankton. Akvakultúrában nevelt sórákok búzalisztet, szóját, tojássárgáját kapnak.[7] Akváriumban spirulina és chlorella alga, illetve élesztőoldat keverékével nevelhetőek.
Űrkísérletben szerkesztés
A sórák petéit több űrkísérletben (Biosatellite II, Apollo-16, Apollo-17, Kozmosz-782, Kozmosz-1129, Foton-10, Foton-11) is használták a kozmikus sugárzás biológiai hatásának tesztelésére. A gyorsulást és a gravitáció hiányát is tesztelték rajta, ekként az Apollo-16 és Apollo-17 űrhajókon a sórák ‘elutazott’ a Holdra és vissza. Űrsiklók fedélzetén is voltak a sórákok. 90%-uk nem élte túl a kozmikus sugárzást vagy a gyorsulást.[8]
-
Sórákok -
A sórák petéje -
Sórák-farm San Franciscóban
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Alireza Asem (2008). "Historical record on brine shrimp Artemia more than one thousand years ago from Urmia Lake, Iran". Journal of Biological Research-Thessaloniki 9: 113–114. http://www.alireza-asem.ir/Paper4.html Archiválva 2010. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ a b Martin Daintith (1996). Rotifers and Artemia for Marine Aquaculture: a Training Guide. University of Tasmania. OCLC 222006176.
- ↑ a b Cleveland P. Hickman (1967). Biology of Invertebrates. St. Louis, Missouri: C. V. Mosby. http://openlibrary.org/books/OL19205202M/Biology_of_the_invertebrates.
- ↑ R. J. Criel & H. T. Macrae (2002): Artemia morphology and structure. In T. J. Abatzopoulos, J. A. Breardmore, J. S. Clegg & P. Sorgerloos. Artemia: Basic and Applied Biology. Kluwer Academic Publishers. pp. 1–33. ISBN 978-1-4020-0746-0.
- ↑ John K. Warren. Halotolerant life in feast or famine (a source of hydrocarbons and a fixer of metals), Evaporites: Sediments, Resources and Hydrocarbons. Birkhäuser Verlag, 617–704. o. (2006). ISBN 978-3-540-26011-0
- ↑ P. Sorgeloos, P. Dhert & P. Candreva (2001): Use of the brine shrimp, Artemia spp., in marine fish larviculture. Aquaculture 200: 147–159. http://www.vliz.be/imisdocs/publications/54679.pdf.
- ↑ Kai Schumann (August 10, 1997). "Artemia (Brine Shrimp) FAQ 1.1". Portland State University. https://web.archive.org/web/20070814003850/http://web.cecs.pdx.edu/~davidr/discus/articles/artemia.html.
- ↑ H. Bücker & G. Horneck (1975). „The biological effectiveness of HZE-particles of cosmic radiation studied in the Apollo 16 and 17 Biostack experiments”. Acta Astronautica 2 (3–4), 247–264. o. DOI:10.1016/0094-5765(75)90095-8.
Források szerkesztés
- F. A. Abreu-Grobois: A review of the genetics of Artemia. (hely nélkül): Proceedings of the Second International Symposium on the Brine Shrimp Artemia, organised under the patronage of His Majesty the King of Belgium. 1987.
- Artemia salina (Linnaeus, 1758) WoRMS
