Súlyemelés az 1924. évi nyári olimpiai játékokon

sportág a VIII. nyári olimpiai játékokon

Az 1924. évi nyári olimpiai játékokon a súlyemelésben öt súlycsoportban tartottak versenyt. A sportág 1920-ban, Antwerpenben szerepelt először önállóan az olimpia programjában,[1] és 1924-ben változtattak a versenyek lebonyolítási rendjén. A versenyzőknek ezúttal a következő öt fogásnemben kellett gyakorlatot bemutatniuk: egykaros szakítás, egykaros lökés, kétkaros szakítás, kétkaros nyomás és kétkaros lökés. Csak összetettben adtak ki érmet, a végső sorrendet az egyes gyakorlatok összesített eredményei adták. Ezen az olimpián vezették be azt a szabályt, hogy holtverseny esetén mérlegelés dönt a könnyebb testsúlyú versenyző javára. Ezt a szabályt alkalmazni is kellett a középsúly 2. és 3. helyének eldöntésére.

Súlyemelés
a VIII. nyári olimpián
Adatok
HelyszínVélodrome d’Hiver, Párizs
Dátumjúlius 2123.
Résztvevők107 résztvevő
16 nemzetből
Versenyszámok
 Férfi
Egyéni5 

 ← 19201928 → 

A versenyeken magyar súlyemelő nem vett részt.

Éremtáblázat szerkesztés

A táblázatokban a rendező nemzet csapata eltérő háttérszínnel, az egyes számoszlopok legmagasabb értéke vagy értékei vastagítással kiemelve.

Az 1924. évi nyári olimpiai játékok éremtáblázata súlyemelésben  
Ország   Arany   Ezüst   Bronz Összesen
1.   Olaszország (ITA) 3 0 0 3
2.   Franciaország (FRA) 2 0 0 2
3.   Ausztria (AUT) 0 3 1 4
4.   Észtország (EST) 0 1 2 3
5.   Svájc (SUI) 0 1 1 2
6.   Csehszlovákia (TCH) 0 0 1 1
Összesen 5 5 5 15

Érmesek szerkesztés

Az 1924. évi nyári olimpiai játékok érmesei súlyemelésben
Versenyszám 1  Arany 2  Ezüst 3  Bronz
pehelysúly
(60 kg-ig)
  Pierino Gabetti
Olaszország (ITA)
(65,0+77,5+82,5+72,5+105,0=402,5 kg)[2]
  Andreas Stadler
Ausztria (AUT)
(65,0+75,0+75,0+65,0+105,0=385,0 kg)
  Arthur Reinmann
Svájc (SUI)
(57,5+70,0+75,0+80,0+100,0=382,5 kg)
könnyűsúly
(67,5 kg-ig)
  Edmond Decottignies
Franciaország (FRA)
(70,0+92,5+85,0+77,5+115,0=440,0 kg)
  Anton Zwerina
Ausztria (AUT)
(75,0+80,0+82,5+77,5+112,5=427,5 kg)
  Bohumil Durdis
Csehszlovákia (TCH)
(70,0+82,5+90,0+72,5+110,0=425,0 kg)
váltósúly
(75 kg-ig)
  Carlo Galimberti
Olaszország (ITA)
(77,5+95,0+95,0+97,5+127,5=492,5 kg)
  Alfred Neuland
Észtország (EST)
(82,5+90,0+90,0+77,5+115,0=455,0 kg)
  Jaan Kikkas
Észtország (EST)
(70,0+87,5+85,0+80,0+127,5=450,0 kg)
középsúly
(87,5 kg-ig)
  Charles Rigoulot
Franciaország (FRA)
(87,5+92,5+102,5+85,0+135,0=502,5 kg)
  Fritz Hünenberger
Svájc (SUI)
(80,0+107,5+97,5+80,0+125,0=490,0 kg)[3]
  Leopold Friedrich
Ausztria (AUT)
(75,0+95,0+95,0+95,0+130,0=490,0 kg)[3]
nehézsúly
(87,5 kg-tól)
  Giuseppe Tonani
Olaszország (ITA)
(80,0+95,0+100,0+112,5+130,0=517,5 kg)
  Franz Aigner
Ausztria (AUT)
(80,0+97,5+95,0+112,5+130,0=515,0 kg)
  Harald Tammer
Észtország (EST)
(75,0+95,0+97,5+90,0+140,0=497,5 kg)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Az 1896-os és az 1904-es olimpián is tartottak súlyemelésben versenyt, de az atlétikaversenyek keretein belül.
  2. Az eredmények megadásának sorrendje: egykaros szakítás+egykaros lökés+kétkaros szakítás+kétkaros nyomás+kétkaros lökés=összesített eredmény
  3. a b A második és harmadik helyen a sorrendet a svájci versenyző könnyebb testsúlya döntötte el.

Források szerkesztés