Wikipédia

S–3 Viking

Az S–3 Viking repülőgép-hordozóról üzemeltethető tengeralattjáró-vadász repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete megrendelésére az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztettek ki az S–2 Tracker repülőgépek leváltására. A Hidegháború végével a repülőgép-hordozókat fenyegető szovjet tengeralattjárók veszélye megszűnt, a gépeket elsősorban a felszíni hajók elleni feladatkörben alkalmazták, 2009-ben vonták ki őket a hadrendből.[1]

S–3 Viking
S–3B Viking géppár a levegőben
S–3B Viking géppár a levegőben
FunkcióTengeralattjáró-vadász repülőgép
GyártóLockheed
Gyártási darabszám187
Személyzet4 fő
Első felszállás1972. január 21.
Szolgálatba állítás1974.
Méretek
Hossz16,26 m
Fesztáv20,93 m
Magasság6,93 m
Szárnyfelület37,16 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg12 057 kg
Üzemanyag7320 l kg
Max. felszállótömeg23 831 kg
Hajtómű
Hajtómű2 db General Electric TF34–GE–2 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő2×41,26 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség0,71 Mach 6100 m-en
795 km/h tengerszinten
Hatósugár5121 km
Legnagyobb repülési magasság12 465 m
Emelkedőképesség26 m/s
Szárny felületi terhelése334 kg/m²
Avionika
RádiólokátorAN/APS–137
Háromnézeti rajz
Az S–3 Viking háromnézeti rajza
Az S–3 Viking háromnézeti rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz S–3 Viking témájú médiaállományokat.


Fejlesztési története szerkesztés

Szerkezeti felépítése szerkesztés

Avionika és fegyverrendszer szerkesztés

Gyártása szerkesztés

Típusváltozatok szerkesztés

 
Levegőben a BuNo. 157992 sorozatszámú YS–3A 1972-ben
YS–3A
Nyolc darab prototípust rendeltek meg.
BuNo. (157991), 157992, 157993,[2] (157994, 157995, 157996, 157997, 157998)
S–3A
Első sorozatban gyártott változat, összesen 187 darab épült.
S–3B
Modernizált változat. Első repülését 1984. szeptember 13-án hajtotta végre. Összesen 119 darab S–3A-t alakítottak át.
ES–3A Shadow
ELINT-változat. A kabin mögé a törzsgerincre elektronikai gondolát építettek és számos antennát szereltek a sárkányszerkezet különböző pontjaira.
Összesen 16 darab S–3A-t alakítottak át, hogy az EA–3B Skywarrior-t leváltsák. Többek között a VQ–5 és VQ–6 századok is üzemeltették.
KS–3A
Tervezett légiutántöltő-változata az S–3A-nak, teljes kerozinkapacitása 16 600 liter volt. Egyetlen YS–3A lett átalakítva, amely később US–3A-ra lett építve.
KS–3B
Tervezett légiutántöltő-változata az S–3B-nek, azonban egyetlen példányt sem építettek át (ezt a feladatkört a KA–6D, Hornet és Super Hornet változatok látták és látják el).
 
A VRC–50 század BuNo. 158868 sorozatszámú US–3A-ja 1993-ban a USS Abraham Lincoln repülőgép-hordozón. Jól megfigyelhető a jobb oldali felfüggesztési csomóponton a poggyásztartály, amit éppen rakodnak, a bal oldalin pedig a repülőgép póttartálya
US–3A
Hordozó-fedélzeti ellátórepülőgép-változat (COD, Carrier onboard delivery) az S–3A átalakításával, 1977-től.[3] Hat utast, vagy 2120 kg-nyi (4680 lb) rakományt volt képes szállítani. Kivonták a hadrendből 1998-ban.
  • Fleet Logistics Support Squadron 50 (VRC–50)
BuNo. 157994, 157995, 157996 (lezuhant NAS Cubi Point-nál 1989. január 20-án), 157997, 157998,
BuNo. 158868.
Aladdin Viking
Beartrap Viking
Calypso Viking
Gray Wolf Viking
Orca Viking
Outlaw Viking
NASA Viking

Korszerűsítési programok szerkesztés

Üzemeltető alakulatok szerkesztés

  Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete szerkesztés

  NASA szerkesztés

Harci alkalmazása szerkesztés

Megjegyzések szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Nyugdíjba vonult az utolsó amerikai Viking. JETfly Internetes Magazin. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
  2. ↑ Ez a repülőgép a floridai NAS Jacksonville Aircraft Heritage Park-ban van kiállítva.
  3. ↑ A BuNo. 157996 sorozatszámú repülőgép már 1980 januárjában üzemelt a USS Midway fedélzetén.

Források szerkesztés

Külső hivatkozások szerkesztés


  Ez a hadtudományi vagy haditechnikai tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=S–3_Viking&oldid=25164465”