Sablon:Téka/Francia Forradalom/Hírtéka/4
A forrongó Franciaország 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának. Rouget de l'Isle hadmérnök Strassbourgban állomásozott a rajnai hadsereg számos harcrakész katonájával együtt. A hadüzenet híre április 24-én éjszaka érkezett meg, s a lelkesedés nem ismert határt. A város népe is talpon volt, tüntetéssel fejezte ki lojalitását a forradalmi kormány iránt. A beszélgető társaságban ismerték de l'Isle kapitány költői ambícióit és kérték, hogy írjon valami, a népet harcra szólító, buzdító dalt.
A dal már április 25-én megszületett "Chant de guerre de l'armée du Rhein" (A rajnai hadsereg harci dala) címmel. Másnap ki is nyomtatták, hamarosan országszerte ismertté vált. A harci dal később kapta a la Marseillaise címet, nevet, amikor júliusban Marseille-ból egy önkéntes csapat ezt énekelve vonult be Párizsba a forradalom védelmére.
A Marseillaise-t már 1795. július 15-én hivatalos nemzeti himnusszá nyilvánították. A dal valóban lelkesítő. De annyira gyújtó hangulatú, harci körülményekre született, hogy ma, a békésebb időkben rendre fölmerül a vérszomjas, agresszív tartalom alkalmatlansága. Rouget de L'isle, Claude-Joseph (Lons-le Saulnier, 1760. május 10.- Choisy le Roy, 1836. június 27.), a Marseillaise szerzője maga egyébként nem volt forradalmár, nem értett egyet a forradalmi hadsereg céljaival, tevékenységével. Börtönbe is csukták. Szegényen, elhagyatott körülmények között halt meg.
Az indulónak készült, erőteljesen hatásvadász szövegű dal összekapcsolódott a francia gloire, a nemzeti dicsőség fogalmával: a francia forradalmi hadsereg, majd Napóleon győzelmei, a forradalmak és a nagyhatalommá váló Franciaország sikerei - és balsikerei -, a nemzet, a haza és a köztársaság elkötelezett vállalóivá tette, teszi az éneklő franciákat.
Egy időben, amikor a monarchista francia vezetés nem tudott azonosulni tartalmával és megszűnt állami himnusz lenni, a baloldali, forradalmi munkásmozgalom vette át saját dalának - csak az Internacionálé születésével kerül vissza a francia gondolatkörbe, bár ma is kedvelt induló más népeknél is.