San Marco–3

San Marco–3 (angolul: Saint Mark, Velence védőszentje) az első olasz műhold, ionoszféra kutató műhold.

San Marco–3
Ország	Olaszország
Típus	műhold
Indítás dátuma	1971. április 24.
Indítás helye	Luigi Broglio űrrepülőtér
Hordozórakéta	Scout B
COSPAR azonosító	1971-036A
SCN	05176
Sablon • Wikidata • Segítség

Küldetés

Feladata az ionoszféra vizsgálata, a légsűrűség változásainak közvetlen mérése az Egyenlítő fölött.

Jellemzői

Az Olasz Űrkutatási Bizottság (olaszul: Commissione per le Ricerche Spaziali – CRS), a Nemzeti Kutatási Tanács által támogatott program. Épített és működtette a Centro di Ricerche Aerospaziali (CRA) Universita di Roma. A hordozórakétát a NASA biztosította.

Megnevezései: San Marco C-1; COSPAR: 1971-036A; Kódszáma: 5176.

1971. április 24-én a San Marco-kilövőállásról (Kenya) egy Scout B (S173C) hordozórakétával állították alacsony Föld körüli pályára (LEO = Low-Earth Orbit). Az orbitális pályája 93,8 perces, 3,2 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 222 kilométer, az apogeuma 707 kilométer volt.

1959-ben az USA felajánlotta több baráti országnak, hogy a tudósaik által készített műholdakat pályára állítja. Olaszország élt a lehetőséggel, megkötötték a szerződéseket.

A San Marco–sorozatot az ionoszféra (felső légkörben) kutatás céljára építették. Műszereivel az ionoszféra tulajdonságait mérték a magasság függvényébe. A nagy hatótávolságú rádiós telemetriai egység biztosította az adatforgalmat. Egy 5 méter hosszú dipól antenna segíti a kommunikációt, egy 48 centiméteres a parancsadást. A műholdak alakja gömb, átmérője 75 centiméter, tömege 164 kilogramm. Az űreszköz felületére 4 darab napelem egységet szereltek (5 W), éjszakai (földárnyék) energia ellátását 4 darab nikkel-kadmium akkumulátor biztosította.

Tudományos célok

• a magaslégkör sűrűségének folyamatos és pontos mérése az ún. Broglio-mérővel
• a légkör nyomásának és hőmérsékletének mérése
• a légkör összetételének mérése tömegspektrométerrel
• az ionoszféra elektronsűrűségének mérése a magasság függvényében
• az elektronok hőmérsékletének mérése
• az ionoszféra szabálytalanságainak kimutatása
• az ionok és elektronok koncentrációjának mérése
• az ionizált részecskék sebességének mérése
• a napsugárzás figyelése
• a magaslégkör viselkedésének vizsgálata és annak hatása a földi időjárásra

1971. november 29-én 219 nap (0,6 év) után belépett a légkörbe és megsemmisült.

Források

• San Marco–3. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
• San Marco–3. nasa.gov. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
• San Marco–3. astronautix.com. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)
• San Marco–3. astronautix.com. [2014. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. április 4.)

Elődje: San Marco–2

San Marco-program 1964–1988

Utódja: San Marco–4