San Miniato al Monte
A San Miniato al Monte bazilika Firenze egyik legrégibb építészeti műemléke, a toszkánai románkori építészet remeke. A firenzei városközponttól délre, az Arno folyó déli partján fekvő domb tetején áll, annak az ősi szentélynek a helyén, ahol Szent Minias ókori vértanú ereklyéit eltemették. Minias örmény herceg volt, aki remeteként élt, de elfogták és a császár jelenlétében lefejezték.
|
A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része |
| San Miniato al Monte | |
 | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Firenzei főegyházmegye |
| Névadója | Szent Miniasz |
| Építési adatok | |
| Építése | 11. század |
| Stílus | román |
| Elérhetőség | |
| Település | Firenze |
| Elhelyezkedése | |
 San Miniato al Monte
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 43° 45′ 34″, k. h. 11° 15′ 54″Koordináták: é. sz. 43° 45′ 34″, k. h. 11° 15′ 54″ | |
 | |
| A San Miniato al Monte weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz San Miniato al Monte témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
Már a 8. században kápolna állt ezen a helyen, ahol a szent ereklyéit őrizték. A most is álló templomot a 11. század elején kezdte el építeni Alibrando püspök, Szt. Benedek rendi monostortemplomként. A harmonikus homlokzati és belső márványborítást a század végén kezdték föltenni, de a munka még a 12. században is tartott.
A San Miniato al Monte belső díszítését még évszázadokon át gazdagították a nagy firenzei alkotóművészek, Michelozzo, Agnolo és Taddeo Gaddi, Luca della Robbia, Spinello Aretino, Antonio Manetti, Antonio és Bernardo Rossellino, Antonio és Pierro Pollaiuolo.
A templom építészeti jelentősége szerkesztés
A bazilikás elrendezésű templomot sajátos, bár magyar szem számára ismerős módon építették. A főhajó közepén lépcsősor visz föl két oldalt a megemelt szentélybe, a szentély alatt pedig a kripta (altemplom) foglal helyet. (Gondoljunk a [[Pannonhalmi Bencés Főapátság#A Szent Márton-bazilika[6]|pannonhalmi bazilika]], vagy Pécs és Veszprém székesegyházának belső terére). A szentély alatti kripta a templom legrégebbi része, itt őrzik a Szent Minias ereklyéket is.
Az apszist a 13 végéből származó mozaik díszíti. A főhajót karcsú árkádsor választja el az oldalhajóktól. Különlegessége az épületnek a fedélszék, amely nyitott és így megfigyelhető a tetőzet gerendázata.
A reneszánsz idején a San Miniato al Monte bazilika volt a példakép a reneszánsz templomépítő mesterek számára, ezért az itáliai román építészetnek ezen irányzatát protoreneszánsznak nevezik. A 15 században Leon Battista Alberti a Santa Maria Novella homlokzatának díszítésénél, Filippo Brunelleschi a Santo Spirito (Firenze) és a San Lorenzo (Firenze) belső terének alakításakor tekintette mintának a három évszázaddal a korábbi templomot. De a Battistero és a Santa Maria del Fiore székesegyház külső borításának az elkészítését is (és később más középületekét is) a San Miniato al Monte márványborításának szépsége ihlette.
Irodalom szerkesztés
- Pogány Frigyes (1971): Firenze. Corvina, Budapest
- Pogány Frigyes (1973): Itália építészete I. Corvina, Budapest
- Pogány Frigyes (1971): Szobrászat és festészet az építőművészetben. Műszaki Könyvkiadó, Budapest