San Pancrazio

A San Pancrazio (Szent Pongrác), egykori firenzei templom, ma Marino Marini neves szobrász múzeumának ad helyet.

A Firenze történelmi központja világörökségi helyszín része

San Pancrazio
Elhelyezkedés	Firenze Olaszország
Elhelyezkedése
San Pancrazio Pozíció Firenze térképén
é. sz. 43° 46′ 19″, k. h. 11° 14′ 60″43.77183611, 11.249975
A Wikimédia Commons tartalmaz San Pancrazio témájú médiaállományokat.

Története

A templom egy ókeresztény bazilika helyén épült. Első említése 931-ből származik. 1157-ben a bencések tulajdonába került, majd a domonkos-rendieké lett, majd pedig 1230-tól 1808-ig az ambroziánusoké. Az épületet az 1300-as években építették újjá. A 15. század közepén új kolostorral bővült. 1467-ben Giovanni Rucellai León Battista Albertit bízta meg az épület felújításával, aki itt a jeruzsálemi Szent Sír idealizált mását kívánta megalkotni. 1754-ben Giuseppe Ruggeri építész vezetésével ismét átalakították, ekkor távoították el több ide temetett nemes síremlékét. A napóleoni háborúk után, 1808-ban Giuseppe Cacialli átalakította neoklasszicista stílusban. Ekkor veszítette el eredeti funkcióját és a lottóhivatal székhelye lett. Később a helyi biróságnak is otthont adott, illetve egy rövid ideig dohánymanufaktúra működött benne. 1976-ban restaurálták és ekkor költözött be a Museo Marino Marini, mely a híres szobrászművész alkotásait mutatja be.

Leírása

Az átalakított templombelső

A kis négyszögletes szentély, keleties kupolájával, pilaszterekkel tagozott, fehér- és feketemárvány lapokkal burkolt belső falaival, a quattrocento építészetének egyik legharmonikusabb alkotása.

Források

• Fajth Tibor: Itália, Athenaeum Nyomda, Budapest, 1980 ISBN 963-243-235-5
• Mueller von der Haegen, Anne: Tuscany: Art and architecture, Könemann, 2005 ISBN 3-8331-1487-8
• Wellner István: Firenze, Panoráma Kiadó, Budapest, 1975 ISBN 963-243-041-7
• Wirtz, Rolf: Firenze, Vince Kiadó, Budapest, 2007 ISBN 963-9552-90-9