San Pedro-kaktusz

növényfaj

A San Pedro-kaktusz (Echinopsis pachanoi, illetve Trichocereus pachanoi) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjában az oszlopkaktuszok közé tartozik.

San Pedro-kaktusz
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Nemzetség-
csoport
:
Trichocereeae
Nemzetség: Echinopsis
Faj: E. pachanoi
Tudományos név
Echinopsis pachanoi
Britton & Rose, 1920
Szinonimák
  • Trichocereus pachanoi
Hivatkozások
Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz San Pedro-kaktusz témájú médiaállományokat és San Pedro-kaktusz témájú kategóriát.

Elterjedése szerkesztés

Ecuadorban, Peruban és Bolíviában honos; Peru és Ecuador határvidékén termesztik is.

Megjelenése szerkesztés

 
San Pedro-kaktusz fiatal hajtása

Fiatalon egyértelműen oszlopos, idős korában oldalhajtásokat növesztve fa alakúvá fejlődik. Az öreg, több száz éves példányok 6–8 m magasak lehetnek; törzsük 20–50 cm vastag, ágaik átmérője 10–20 cm. Kékeszöld hajtásai fiatalon a viaszbevonattól deresek, szürkén hamvasak. 6–8 bordája széles, gömbölyített, az areoláknál (rügypárnáknál) bemélyedő. Egy-egy areolából 3–7 különböző méretű, sárgás, illetve barnás árnyalatú tövis nő. Areolái fiatalon sárgás halványbarnák, később piszkosfehérek vagy szürkék.

Homorú tölcsér alakú, 22–23 cm hosszú, fehér virágai éjszaka nyílnak. Átmérőjük 10–20 cm. A virágcső kívül feketés, főleg a pikkelyek körül.

A kerekded, sötétzöld termés átmérője 3–5 cm; a szabálytalanul gömbölyded és érdes felületű, fekete vagy sötétbarna magé 1,5–2 mm.

Életmódja szerkesztés

Nagyon fényigényes, de a szórt fényt szereti. A tűző napon napszúrást kaphat, de ha nem jut elég fényhez, hajtásai elvékonyodnak. A vizet jól áteresztő talajt kedveli, mert a pangó vízre nagyon érzékeny; attól könnyen elrothadhat.

Felhasználása szerkesztés

A növény alkaloidokat, közöttük meszkalint tartalmaz, ezért egyes főzetét indián népek sámánjai, illetve papjai a peyotlhoz hasonlóan, a szertartásaikhoz szükséges révület elérésére fogyasztották. Használata különösen a Chavin-kultúrában terjedt el.

További információk szerkesztés