Sant’Eustachio (Acquaviva delle Fonti)
A Sant’Eustachio Acquaviva delle Fonti legfontosabb temploma, az Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti egyházmegye társszékesegyháza.
| Sant’Eustachio | |
| itáliai nemzeti emlék | |
 | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Egyházmegye | Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 12. század |
| Stílus | romanika, reneszánsz |
| Elérhetőség | |
| Település | Molfetta |
| Elhelyezkedése | |
 Sant’Eustachio
Pozíció Olaszország térképén
| |
 é. sz. 40° 53′ 48″, k. h. 16° 50′ 30″Koordináták: é. sz. 40° 53′ 48″, k. h. 16° 50′ 30″ | |
 | |
| A Sant’Eustachio weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Sant’Eustachio témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története szerkesztés
A 12. század második felében épült egy romokban álló, ókori messzáp templom helyén egy helyi nemesember, Roberto Gurguglione megbízásából, saját használatra. A román stílusú templom Szűz Mária tiszteletére épült. 1594-ben, amikor a település temploma kicsinynek bizonyul, az akkori hűbérúr, Giovanni Antonio Donato Acquaviva megnyitotta kapuit a lakosság számára is. A század végén jelentősen átépítették reneszánsz stílusban és 1623-ban újraszentelték, ezúttal Szent Eustachius, a tizennégy védőszent egyikének tiszteletére. Egyike volt azon négy pugliai bazilikának, amelyek közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak (a másik három bazilika a bari San Nicola, a Monte Sant’Angeló-i valamint az altamurai), így az uralkodó maga nevezte ki a szolgáló papokat és fizetésüket is ő biztosította.
1929-ben, a lateráni egyezmény megkötése után került vissza a római katolikus egyház tulajdonába és az Acquaviva delle Fonti egyházmegye székesegyháza lett, majd 1986-ban, amikor egyesítették Altamura és Gravina in Puglia egyházmegyéivel, az újonnan létrehozott Altamura-Gravina-Acquaviva delle Fonti egyházmegye társszékesegyháza lett.
Leírása szerkesztés
A bazilika két szintes. A homlokzatot a földszinten korinthoszi, az emeleten dór stílusú lizénák tagolják. A reneszánsz kori átépítés előttről csak néhány építészeti elem maradt meg: a homlokzat rózsaablaka valamint a bejárat két oldalán álló, oroszlánszobrokon nyugvó oszlopok. A bejárat feletti faragott architrávon Szent Eustachius megkeresztelkedésének jelenete látható. A homlokzatot timpanon koronázza meg, amelyen Alberto Acquaviva címere látható. A timpanon tetején egy Mária-szobor áll.
A templombelső latin kereszt alaprajzú, három hajóra tagolva. A főoltár a 16. században készült. A faragott kórusüléseket Michele Losito készítette. A kripta paralelogramma alakú. Itt áll a névadó Szent Eustachius oltára.
Források szerkesztés
- Rotter, Ekkehart. Apulien. Dumont Reiseverlag, Ostfildern (2007). ISBN 978-3-7701-4314-6
További információk szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Sant’Eustachio (Acquaviva delle Fonti) témájú médiaállományokat.
