Sarlay István
vitéz Sarlay István (eredeti neve: Schwartz István) (Dunaszerdahely, 1894. május 22. – Dunaszerdahely, 1962. augusztus 13.) császári és királyi katonatiszt, magyar királyi csendőrtiszt, az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. főtisztviselője.
| Sarlay István | |
| Született | 1894. május 22. |
| Elhunyt | 1962. augusztus 13. (68 évesen) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Származása, ifjúságának évei szerkesztés
Sarlay István 1894. május 22-én született Dunaszerdahelyen, Schwartz József kertész (szül. 1867-ben Dunaszerdahelyen) és felesége, Teresia Breitzer (szül. 1869-ben Bécsben) öt gyermekének egyikeként. Tanulmányait a bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémián (Theresianische Militärakademie) végezte. Fiatalkorában a dunaszerdahelyi DAC labdarúgójaként is ismerték[1], egy 1919-es fényképen is megörökítették, amely a Dunaszerdahely - Komárom mérkőzés után készült.[2](Szinte pontosan a kép közepén találjuk őt - középső sorban balról az ötödik.)
Az első világháborúban szerkesztés
Bosznia-Hercegovinában a cs. és kir. bosznia-hercegovinai tábori vadászzászlóaljnál később a pozsonyligeti határvédő parancsnokságnál szolgált mint önkéntes szakaszvezető, zászlós, hadnagy, főhadnagy.
- Kitüntetései:
- Signum Laudis Katonai Érdemérem hadiszalagon kardokkal
- Vitézségi érem 1. oszt. (nagy ezüst)
- Vitézségi érem 2. oszt. (kis ezüst)
- Vitézségi érem 3. oszt. (bronz)
- Károly Csapatkereszt (IV. Károly király alapította, adományozási feltétel volt a min. 3 havi frontszolgálat)
- Sebesültek érme (Sarlay esetében különleges szalagon adományozva, mivel a harcok során kétszer is sebesült)
- Rend:
- Vitézi Rend (az első világháborús érdemei és vitéz tettei alapján 1923-ban vitézzé avatták, tagja lett a Vitézi Rendnek)
- Emlékermek:
- Magyar háborús emlékérem
- Osztrák háborús emlékérem
Szolgálati ideje 1944-ig szerkesztés
1920. január 1-jétől 1944. április 30-áig m. kir. csendőrtiszt (főhadnagy, százados, őrnagy és alezredes).
1937-ben tiszti díszőrség tagja Habsburg–Lotaringiai Frigyes főherceg (Teschen utolsó hercege, császári és király tábornagy, az Osztrák–Magyar Monarchia haderejének főparancsnoka) ravatalánál. Frigyes főherceg temetése 1937-ben Magyaróváron a Magyar Királyság legnagyobb királyi eseménye volt, IV. Károly király 1916-os koronázása után.
1944-ben a német megszállás után hivatalosan kérvényezte nyugállományba helyezését, ami a magyar rendőri vagy csendőri apparátusban igen ritka tett volt, a szolgálata vége után az Első Magyar Kartonlemezgyár Rt. főtisztviselője.[3]
A második világháború alatt a zsidók megsegítésében és bújtatásában is részt vett.
- Kitüntetés:
- Nemzetvédelmi Kereszt (az adományozás feltétele volt, hogy az illető ne csak a kommunistákkal, de a hazai nyilasokkal is szemben álljon)
Család szerkesztés
Sarlay első felesége Marschall Ilona,[4] Dr. Marschall dunaszerdahelyi orvos lánya volt. Gyermekük nem született. Második feleségével Csánó Zitával 1951. május 24-én kötött házasságot Dunaszerdahelyen. Házasságukból két gyermekük született.
A második világháború után szerkesztés
Sarlay a második világháború után egy ideig Záhorská Bystricán /Szlovákia/ élt, később Dunaszerdahelyre költözött, és mint könyvelő Albárban (Dolný Bar) dolgozott. Élete végéig osztályellenségként volt kezelve. 1962. augusztus 13-án hunyt el.
Külső hivatkozások szerkesztés
- HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – rangsorolás Archiválva 2010. október 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Kornfeld Tibor: Volt egyszer egy zsidó város, Dunaszerdahely, Agentúra Radko kiadó, 2019, ISBN 978-80971662-3-6, 124. oldal
- ↑ DAC 1904 - 2009, 1919. Dunaszerdahelyi SE - Komárom FC 2:2, 2022. szeptember 18. [2022. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. szeptember 18.)
- ↑ Sarlay nyugellátási kimutatása alapján
- ↑ Dr. Marschall családjáról lásd: Kornfeld Ferenc: Az én városom Dunaszerdahely. Lilium Aurum. 2007.
