Sarlay János
Sarlay János (született Schlaifer János) (Szepesremete, 1823. február 22. – Sárbogárd, 1898. február 24.) tanár, honvéd, tüzér, állami főreáliskolai tanár. Petőfi Sándor barátja volt.[2]
| Sarlay János | |
| Született | Schlaifer János[1] 1823. február 22. Szepesremete |
| Elhunyt | 1898. február 24. (75 évesen) Sárbogárd |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Foglalkozása | tanár |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1823. február 22-én született a ma Szlovákiához tartozó Szepesremetén. Rozsnyón végezte a gimnáziumot, jogot és bölcsészetet Eperjesen, teológiát Pozsonyban tanult. Egy évig járt külföldön és visszatérve az 1848–1849-es szabadságharcban honvédtüzérként harcolt. A nagysallói csatában megsebesült és főhadnagy lett, egyesek szerint innen ered a neve.[1] Mint bujdosó Fegyverneken tartózkodott, tanítva Petrovay Gábort. 1851 és 1876 között szarvasi evangélikus főgimnázium tanára volt. Időközben 1854-ben a szabadságharcban való részvétele miatt elfogták és tíz hónapig tartották fogva Pesten, az Újépületben; azután két hónapig Budapestre internálták.
Amikor elbocsátották, újra elfoglalta Szarvason tanári állását. Szarvasi tanárkodása mellett nevelője volt Bolza Anna grófnőnek (gróf Csáky Albinnénak), később gyermekeit is tanította. A vegytannal és talajismerettel foglalkozott. A Tiszántúl lakóit ő ismertette meg a trágyázással. Reáterelte a lakosság figyelmét a Kőröspartra, hogy az a vidék alkalmas cementgyártásra és ő volt hazánkban az első, aki a festő csülleng nagy fontosságát felismerve, elsőként gyártotta magyar földön az indigót, melyet az orvosok és természettudósok 1867. évi vándorgyűlésén is bemutatott. 1874-ben a földművelésügyi minisztériumba hívták, hogy az indigógyártásról értekezzék, és 1876-ban nagyobb szabású kísérletezéssel tanári fizetés mellett bízták meg, mely fényesen sikerült. Ebben a munkában Katona Mihály Dénes piarista tanár volt a segítője.[1]
A szegedi, bécsi és az 1878. évi párizsi közkiállításokon oklevelekkel és érmekkel tüntették ki, Sarlay kezdeményezése és vállalata mégsem volt életrevaló. 1883-tól a homonnai polgári iskolának, 1889-től 1898-as nyugdíjazásáig a győri magyar királyi főreáliskolának volt tanára, ahol a matézist és a természetrajzot tanította.[3] 1898. február 24-én hunyt el Sárbogárdon.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Hősök fala (magyar nyelven) (HTML). phoenix.szarvas.hu. [2016. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
- ↑ Sarlay János (magyar nyelven) (HTML). Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)
- ↑ Sarlay János (magyar nyelven) (HTML). szhh.uw.hu. (Hozzáférés: 2012. augusztus 18.)[halott link]
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
- Magyar életrajzi lexikon
Ajánlott irodalom szerkesztés
- Lasz Samu. Emlékezés Sarlay Jánosról [archivált változat]. Győr: Gross Testvérek Nyomdája (1898). Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 18. [archiválás ideje: 2016. március 15.]
- Lasz Samu. Két érdemes polyhistorról [archivált változat]. Budapest: Hungaria Könyvnyomda (1910). Hozzáférés ideje: 2012. augusztus 18. [archiválás ideje: 2016. március 15.]
