Schmidt Márton

főgimnáziumi tanár, a történelem éa magyar nyelvészet doktora

Schmidt Márton (Temesvár, 1865. november 10.Budapest, 1928. november 25.[2][3]) filozófiai, oklevéltani, történettudományi és magyar nyelvészeti doktor, főgimnáziumi tanár, Schmidt Ferenc építész, Bolyai-kutató fia.

Schmidt Márton
Született1865. november 10.
Temesvár
Elhunyt1928. november 25. (63 évesen)[1]
Foglalkozása
  • tanár
  • történész
  • nyelvész
A Wikimédia Commons tartalmaz Schmidt Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Schmidt Ferenc építész-író fiaként született. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten, Tübingenben és Edinburghban végezte. Középiskolákra nyert képesítést a történelemből és magyarból 1883-ban Budapesten. Doktorátust szerzett a magyar diplomatikából, történelemből és magyarból. 1890-től tanított, előbb a Ferenc József nevelőintézetben, később az ungvári, 1894-től a pozsonyi főgimnáziumban működött. 1901-ben került Budapestre az I. kerületi főgimnáziumhoz. Tanított latint-, angol-, és magyar nyelvet, illetve filozófiát. 1928-ban hunyt el 63 éves korában gyomorrákban.

Művei szerkesztés

Folyóiratcikkek szerkesztés

 
Logika

Folyóiratcikkei az Egyetemes Philologiai Közlönyben (XI. 1887. könyvismertetés); az Országos Tanáregylet Közlönyében (1905. Az iskolakönyv-irodalom kritikájához); és a Magyar Paedagogiában (1905. könyvism.) jelentek meg.

Önállóan megjelent művei szerkesztés

Műfordításai szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Schack Béla, Kereskedelmi iskoláink és tanárai. Bpest, 1896. 68. l.