Sebastiano Venier

velencei dózse

Sebastiano Venier (Velence, 1496Velence, 1578. március 3.) velencei hadvezér és dózse. A lepantói csatában részt vevő velencei flotta parancsnokaként tevékenykedett.[5]

Sebastiano Venier
Jacopo Tintoretto képe az admirálisról
Jacopo Tintoretto képe az admirálisról
Született1496[1][2][3][4]
Velence
Meghalt1578. március 3. (81-82 évesen)
Velence
SírhelySanti Giovanni e Paolo
Állampolgárságavelencei
Nemzetiségevelencei
FegyvernemHaditengerészet
Rendfokozataadmirális
CsatáiLepantói csata
HázastársaCecilia Contarini
GyermekeiFrancisco Venier, Seigneur de la Guerche, de la Salle
SzüleiElena Dona
Mosè Venier
Civilbenjogász
A Wikimédia Commons tartalmaz Sebastiano Venier témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Mosè Venier és Elena Donà fiaként született. Cecilia Contarinit vette feleségül, akitől egy lánya és két fia született. Unokatestvére volt Cecilia Venier-Baffo, a későbbi Nurbanu szultána, II. Szelim oszmán szultán felesége, III. Murád anyja.[5]

Először jogászként dolgozott Velencében a kormány, majd Krétán a kormányzó mellett. Később csatlakozott a haditengerészethez. 1570-ben kinevezték a Szent Liga keretein belül az Oszmán Birodalom ellen induló velencei flotta parancsnokává.[5] A lepantói csata előtt vitába keveredett a szövetséget irányító Don Juan de Austriával, mert kivégeztetett négy olasz katonát, ezért az ütközetben kénytelen volt a főparancsnok mellett, nem pedig flottája élén harcolni.[6]

A csata után visszatért a Velencei Köztársaságba, ahol nagyon népszerű volt. 1577-ben dózsénak választották, és 1578-ig, haláláig maradt hivatalban.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. Genealogics (angol nyelven), 2003. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
  5. a b c Aureli
  6. Setton 1051-1055. oldal

Források szerkesztés


Előző uralkodó:
Alvise Mocenigo
Velencei dózse
1577-1578
 
Következő uralkodó:
Nicolò da Ponte