Sedramić
Sedramić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.
| Sedramić | |
 | |
| Sedramić vasútállomása | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Drniš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22323 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 168 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 332 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 47′ 42″, k. h. 16° 10′ 31″Koordináták: é. sz. 43° 47′ 42″, k. h. 16° 10′ 31″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Šibeniktől légvonalban 23, közúton 35 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 7, közúton 11 km-re délre, Dalmácia középső részén, a Moseć-hegység lábánál fekszik. Nyugati részén halad át a Drnišről Trogirba menő út és a Zágráb-Split vasútvonal.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az újkőkorban is lakott volt. Elnevezése a kelta „sedra” (várföld) szóból származik, melyhez az „m” végződés járult. Első írásos említése 1298-ban történt , amikor a žitnići plébániához tartozott. Neve 1434-ben is felbukkan a gazdag horvát főnemes Ivaniš Nepilič birtokaként. A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 486, 1910-ben 619 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A csendes falu 1991-ben a délszláv háború harcainak közepében találta magát. Tőle közvetlenül északra húzódott a Krajinai Szerb Köztársaság határa. A honvédő harcokban több mint száz helybeli lakos vett részt. A folyamatos szerb ágyúzásnak három helyi polgári lakos esett áldozatul egy személy pedig eltűnt. A településnek 2011-ben 206 lakosa volt.
Lakosság szerkesztés
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 486 | 496 | 503 | 553 | 620 | 619 | 600 | 709 | 612 | 633 | 615 | 575 | 443 | 391 | 238 | 206 |
Nevezetességei szerkesztés
A Szentháromság tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1876-ban épült egy barokk kápolna bővítésével, melyet már 1757-ben említenek. Egyhajós épület négyszögletes apszissal, amely egyúttal a régi kápolna megmaradt része. Harangtornyát 1967-1968-ban építették a homlokzat elé. A délszláv háború során a szerb ágyúzás következtében súlyos károkat szenvedett. A háború után harangtornyát újjáépítették, belsejét teljesen felújították. A drniši plébániához tartozik. Misét csak egyszer egy évben tartanak benne, gondozását a žitnići Szent György Testvériség látja el.[4]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Gospa od ruzarija.hr:Presveto Trojstvo Archiválva 2015. október 5-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk szerkesztés
- Drniš község hivatalos oldala (horvátul)
- A drniši plébánia honlapja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
