Az Aspide olasz fejlesztésű közepes hatótávolságú levegő–levegő rakéta, melyet a Selenia fejlesztett ki és gyárt (jelenleg az Alenia konzorcium tagja). Félaktív rádiólokátor-keresővel szerelték fel, hasonlóan az amerikai AIM–7E Sparrow-hoz. Elődjénél azonban fejlettebb monopulzusú radarral lett felszerelve, amely jobb zavarvédelmével és nagyobb pontosságával hatékonyabbnak bizonyult. Ez a fejlesztés később megjelent az AIM–7M változaton is. A hasonlóságok miatt a nem olasz sajtó az Aspide-ot egy Sparrow-változatnak vélte, noha az olasz rakétának eredeti fedélzeti rendszerei, új harci része és erősebb hajtóműve volt.

Az Aspide felszíni változatának indítása az Almirante García (F–26) venezuelai fregattról az Unitas XXV hadművelet idején, 1984. június 1-jén

A rakéta több változatát egyaránt alkalmazta az Olasz Légierő F–104 Starfighterei (S és ASA változatok), illetve a haditengerészet flottalégvédelme. Innen az MBDA ASTER váltotta le.

Az 1980-as évek közepén Kína egy kis sorozat Aspide Mk.1-et vásárolt, majd megállapodást kötött az Alenia-val a licencgyártásáról. 1989-ben megkezdték a gyártást több olasz alkatrész importjával. A tienanmen téri incidenst követően azonban az európai államok is embargó alá vonták Kínát, így a szállítások megszűntek. 1990-es évek elejére azonban továbbfejlesztették az Aspide-ot és önálló gyártásba vették PL–11 jelzéssel légiharc-, LY–60 jelzéssel pedig vízfelszíni indítású változatként. A PL–11 első kísérleti lövészete 1992-ben történt egy J–8II-ről. Az utolsó tesztsorozat 2001-ben zajlott le.[1]

Típusváltozatok szerkesztés

  • Aspide Mk.1 – hasonló az AIM–7E-hez Selenia monopulzusú, félaktív rádiólokátórral és SNIA–Viscosa szilárd hajtóanyagú rakétahajtóművel felszerelve. Ebből a változatból rendeltek a legtöbbet, 17 ország állította hadrendbe.
  • Aspide Mk.2 – fejlesztett változat, amely főként a rádiólokátorra koncentrálódott. Azonban a modernebb rakéták megjelenésével, mint az AIM–120 AMRAAM a fejlesztést leállították.
  • Aspide 2000 – felszín–levegő változata az Mk.1-nek, melyet az Oerlikon Contraves Skyguard és a Spada 2000 légvédelmi rendszerben alkalmaznak.

Üzemeltető országok szerkesztés

Argentína
A német gyártású MEKO 360 osztályú hadihajók légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Brazilia
Aspide 2000 – a São Paulo repülőgéphordozó és a Niterói fregattosztály légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Ciprus
Skyguard rendszerben alkalmazzák.
Ecuador
Az Esmeralda osztályú korvettek légtérvédelmi rendszere alkalmazza (jelenleg még csak a BAE Esmeraldas (CM–11)).
Egyiptom
Aspide 2000 (36 egység)
Kínai Népköztársaság
PL–11/LY–60
Kuvait
Aspide 2000
Malajzia
A Laksamana osztályú korvettek légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Marokkó
A Lieutenant Colonel Errhamani Descubierta osztályú fregatt légtérvédelmi rendszere alkalmazza.
Olaszország
Pakisztán
Földi telepítésű Spada 2000 légvédelmi rendszer (10 üteg)[2]
Peru
Spanyolország
Thaiföld
A Ratanakosin osztályú korvettek (2 hajóegység) légtérvédelmi rendszere alkalmazza.

Jegyzetek szerkesztés

  1. PiLi-11 Medium-Range Air-to-Air Missile (angol nyelven). SinoDefence, 2008. október 19. [2006. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)
  2. MBDA Confirms Air Defense System Sale to Pakistan (angol nyelven). Defence News, 2007. április 16. (Hozzáférés: 2011. augusztus 31.)[halott link]

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Selenia Aspide című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.