A selyemcápa (Carcharhinus falciformis) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.

Selyemcápa
Selyemcápa Kuba vizeiben
Selyemcápa Kuba vizeiben
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Alosztály: Cápák és ráják (Elasmobranchii)
Csoport: Modern cápák (Neoselachii)
Öregrend: Cápák (Selachimorpha)
Rend: Kékcápaalakúak (Carcharhiniformes)
Család: Kékcápafélék (Carcharhinidae)
Nem: Szirticápák (Carcharhinus)
Blainville, 1816
Faj: C. falciformis
Tudományos név
Carcharhinus falciformis
(J. P. Müller & Henle, 1839)
Szinonimák
Szinonimák
  • Aprionodon sitankaiensis Herre, 1934
  • Carcharhinus atrodorsus Deng, Xiong & Zhan, 1981
  • Carcharhinus falciformes (J. P. Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus floridanus Bigelow, Schroeder & Springer, 1943
  • Carcharhinus menisorrah (J. P. Müller & Henle, 1839)
  • Carcharhinus menissorrah (J. P. Müller & Henle, 1839)
  • Carcharias falciformis J. P. Müller & Henle, 1839
  • Carcharias falcipinnis Lowe, 1839
  • Carcharias menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839
  • Carcharins menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839
  • Carcharius falcipinnis Lowe, 1839
  • Carcharius menisorrah J. P. Müller & Henle, 1839
  • Eulamia malpeloensis Fowler, 1944
  • Eulamia menisorrah (J. P. Müller & Henle, 1839)
  • Gymnorhinus pharaonis Hemprich & Ehrenberg, 1899
  • Prionodon tiburo (Poey, 1860)
  • Squalus tiburo Poey, 1860
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Selyemcápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Selyemcápa témájú médiaállományokat és Selyemcápa témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A selyemcápa a világ minden trópusi és melegebb mérsékelt övi vízében előfordul. A Nyugat-Atlanti-óceánban az Amerikai Egyesült Államokbeli Massachusetts államtól kezdve, a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazília déli részéig, valamint Uruguayig található meg. Ugyanez óceán keleti felén a selyemcápa Spanyolországtól és a Madeira-szigetektől egészen Angola északi részéig lelhető fel. A Szent Pál-szikláinál (St. Paul's Rocks), valamint a Zöld-foki Köztársaság vizeiben is élnek állományai. Az Indiai-óceánban az elterjedése északnyugaton a Vörös-tengertől, míg délnyugaton a Dél-afrikai Köztársaságbeli KwaZulu-Nataltól keletre Kínáig, Indonéziáig, Ausztráliáig és Új-Zélandig terjed. A Csendes-óceán szigeteinél s megtalálható, például Hawaiinál. Ebben az óceánban a legkeletibb állományok a mexikói Alsó-Kaliforniánál és Chile északi partmentén fordulnak elő.

Megjelenése szerkesztés

Ez a cápafaj általában 250 centiméter hosszú, de akár 350 centiméteresre is megnőhet. 202-228 centiméteresen már felnőttnek számít. Az eddigi legnehezebb kifogott példány 346 kilogrammot nyomott. Erős, hosszúkás testű, meglehetősen lekerekített orrú cápa. A szeme kerek, a szája ívelt. A fogak finoman fogazottak és háromszög alakúak, amelyek az alsó sorban keskenyebbek és hegyesebbek. Az első hátuszony közepes méretű, sarló alakú, lekerekített végű, és hátsó széle a has irányába ívelt. A második a farokúszóval szemben helyezkedik el. A melluszonyok hegyesek és hosszúak. Bőre selymes tapintású. A hátoldala a sötétszürke különböző árnyalata lehet, hasi része fehér.

Életmódja szerkesztés

Nyílt tengerekben él a felszíntől általában 500 méteres mélységig; de akár 4000 méter mélyre is lehatolhat, továbbá a korallzátonyokat is felkeresi. A 23-24 Celsius-fokos vizeket részesíti előnyben. A kontinentális selfek és a szigetek körüli vizek lakója. Magányosan él és gyors úszó; ha veszélyben van, agresszíven védelmezi magát. Néhol nagy vándorutakat tesz meg. Gyakran a tonhal rajokat követi. Legfőbb tápláléka a csontos halak, de ezek mellett kalmárokat, nautiluszokat és rákokat is fogyaszt. Az ember számára is veszélyes lehet.

Legfeljebb 25 évig él.

Szaporodása szerkesztés

Elevenszülő cápafaj; a pete szikzacskója méhlepényszerűen a nőstény szöveteihez kapcsolódik. Párosodáskor a cápák egymáshoz simulnak. Az eddigi megfigyelések szerint a nőstény minden évben szaporodik; bár ennél a szirticápafajnál nincsen meghatározott szaporodási időszak. Egy alomban 1-16 kölyökcápa lehet. A kis selyemcápa az alomnagyságtól függően, születésekor 55-87 centiméter között lehet.

Felhasználása szerkesztés

A selyemcápát ipari mértékben halásszák. Frissen, szárítva vagy sózva árusítják. Bőre a bőriparban játszik szerepet. Az úszói az úgynevezett cápauszonylevesbe kerülnek bele. Májából májolaj készül.

Képek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés