Servius Sulpicius Lemonia Rufus

Servius Sulpicius Lemonia Rufus (? – Kr. e. 43) római jogtudós.

Servius Sulpicius Lemonia Rufus
Születetti. e. 106[1]
ókori Róma
Elhunyti. e. 43 (62-63 évesen)[1]
nem ismert
Állampolgárságarómai
HázastársaPostumia
Gyermekei
  • Servius Sulpicius Rufus
  • Sulpicia
Szüleinem ismert
nem ismert
Foglalkozása
  • író
  • költő
  • ókori római politikus
  • Ancient Roman military personnel
Tisztsége
SablonWikidataSegítség

Cicero barátja volt. Fiatal korában szónoklattal foglalkozott, Ciceróval együtt hallgatta Mollót Rodoszon. Később a jogtudományt kezdte művelni, nyilvános pályafutását Kr. e. 65-ben a praetori hivatalnál kezdte. Kr. e. 52-ben interrex, Kr. e. 51-ben (egy meghiúsult kísérlet után) consul lett. A polgárháború kitörése után Kr. e. 49-ben Campaniába ment Julius Caesar elől, hosszas ingadozás után (amiért Cicero erélyesen megdorgálta) csatlakozott Caesarhoz, aki Akhaia proconsulává tette. Caesar megölése után ismét ingadozott mindaddig, ameddig a senatus be nem választotta abba a küldöttségbe, amely Marcus Antoniushoz indult Mutinába, mielőtt azonban odaért volna, Kr. e. 43-ban váratlanul meghalt. Szónoki működése mellett igen fontosak jogtudományi munkái és tanításai, amelyekben a jogot igen magas szinten tárgyalta.

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Digital Prosopography of the Roman Republic (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. június 29.)

Források szerkesztés

  • Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.  
  • Földi András - Hamza Gábor: A római jog története és institúciói. 22. átdolgozott és bővített kiadás. Budapest, 2018. 87. old.


Elődei:
Quintus Caecilius Metellus Pius Scipio
és
Cnaeus Pompeius Magnus
Consul
Kr. e. 51
collega:
Marcus Claudius Marcellus
 
Utódai:
Caius Claudius Marcellus
és
Lucius Aemilius Lepidus Paullus