Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára, csellóra és zenekarra
W. A. Mozart Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára, csellóra és zenekarra, (K. 320e) c. műve egyike befejezetlen kompozícióinak.
| Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára, csellóra és zenekarra | |
| Zeneszerző | Wolfgang Amadeus Mozart |
| Hangnem | A-dúr |
A töredék szerkesztés
A három vonóshangszerre (hegedű, brácsa, cselló) és zenekarra készült sinfonia concertante autográf partitúrája 8 oldalból áll, amelyeknek mindegyik oldalára írtak, az autográf anyag jelenleg a salzburgi Mozarteumban van kiállítva.
A töredék 134 ütemből áll: az 51 ütemes ritornell teljesen kész van, a szólórészek kísérete (következő 83 ütem) csak vázlataiban van meg, valójában nem ismert, hogy Mozartmiért hagyta félbe a mű komponálását.[1]
A legtöbb kutató egyetért azzal az állítással (lásd lejjebb), hogy a Sinfonia Concertante hegedűre, brácsára és zenekarra c. darabbal egyidőben keletkezett (K364/320d), tehát 1779 nyarán Salzburgban.[2]
Elméletek szerkesztés
Alfred Einstein és a Köchel-jegyzék harmadik revíziója szerkesztés
Alfred Einstein szerint a mű a mannheimi-müncheni zenekar három játékosa számára készült, amelyik 1779-ben felbomlott, ezért Mozart befejezte a mű komponálását. Einstein még arra is gondolt, hogy a „La Chasse” címmel ellátott skicc is ehhez a töredékhez tartozik. Ezzel az állításával viszont egyedül van, mivel a La Chassét Mozart 1778-as párizsi tartózkodására datálják.
Robert Levin szerkesztés
Robert Levin felveti, hogy a K320e a salzburgi zenekar szólamvezetőinek íródott, de az Idomeno opera miatt Mozartnak nem volt rá kapacitása, később meg Bécsbe költözött. Emellett Alan Tyson a papír- és Wolfgang Plath kézirattanulmányozása kimutatta, hogy a mű valószínűleg 1779 nyarán vagy őszén keletkezett, emellett a mélyhegedű szólam itt is scordaturában íródott (a hangszer húrjait ugyanúgy egy fél hanggal feljebb kell hangolni), mint a másik sinfonia concertantéban. Ennek ellenére, hogy melyik mű keletkezett előbb, nem lehet megállapítani.
Ulrich Konrad szerkesztés
Ulrich Konrad egy 1990-es cikkében azt állítja, hogy a salzburgi sinfonia concertanték sorrendjének megállapítása nem igazán lehetséges. A K. 320e-t a másik koncertáló szimfónia (K. 364) elé helyezi, 1779 közepét és 1780 ősze közé eső időt nevezi meg lehetséges keletkezési időnek, de lehetségesnek tartja a darab 1779 nyara körüli keletkezését is. Összehasonlította a két mű expozícióját, és a hegedűs-brácsásét találta jelentősebbnek, amiből azt vonta le, hogy az a mű keletkezett később.
Christoph-Hellmut Mahling és a Neue Mozart-Ausgabe szerkesztés
Christoph-Hellmut Mahling véleménye szerint Antonio Brunetti vagy Joseph Hafeneder volt a hegedűs, kettejük közül talán Hafeneder játszotta a brácsaszólamot. Konrad ugyanezen az állásponton van. Ő még a csellista Antonio Ferrarit emlegeti, de Joseph Zugeisen csellistaként való részvételét se tartja kizártnak, annak ellenére, hogy képességeikről nem tudunk semmit. Konrad felteszi a kérdést, miszerint „nem volt az szokás arrafelé, hogy Mozart törődött a hangszereseivel, akiket Münchenből és Mannheimből ismert és nekik írt „Leibstücké”-ket – amelyeket Salzburgban vagy máshol alkalmi koncerteken adhattak elő?”
Rekonstrukció szerkesztés
Otto Bach rekonstrukciója 1969-1970-ben készült Bécsben.[1] Nem lett valami tökéletes; a kotta ismerete nélkül meg lehet állapítani, hol fejeződik be Mozart alkotása, és honnan kezdődik a rekonstrukció, ugyanis nagy a kontraszt, mivel a kiegészítés egy Schumann- vagy egy Brahms-versenyműnek inkább beillene.
Robert Levin is készített rekonstrukciót,[1][3] ez 1969-ben LP-n meg is jelent Joseph Silverstein, Burton Fine és Jules Eskin közreműködésével. Levin kompozíciója már eléggé mozarti.
Egy Denon CD-n, Jean-Jacques Katorow, Vladimar Mendelssohn és Mair Fujiwara csak annyit játszik el, amennyit Mozart írt.
Ismert még Philipp Wilby rekonstrukciója[4] (Iona Brown, Imai Nobuko, illetve Stephen Orton a St. Martin in the Fields kamarazenekarral készített belőle felvételt).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c (Pajot 2005)
- ↑ (Gutman 2011, p. 562)
- ↑ CV of Robert Levin. [2013. május 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
- ↑ (Cummings 2000, p. 687)
Források szerkesztés
- Cummings, David M. (ed.). International Who's Who in Music and Musician's Directory 2000/2001: (In the Classical and Light Classical Fields). Routledge (2000). ISBN 0948875534
- Gutman, Robert. Mozart. Random House, 562. o. (2011. augusztus 31.). ISBN 978-1-4464-7707-6. Hozzáférés ideje: 2013. július 13.
- Pajot, Dennis: K320e The Sinfonia Concertante for Violin, Viola, Cello. MozartForum.com, 2005. [2007. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
- Hans Ueckert, Composer. The Octava Chamber Orchestra, 2007. [2018. május 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 1.)
