Sisakos kakadu

Sisakos kakadu
	Egy pár
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Kakaduszerűek (Cacatuoidea);
Család:	Kakadufélék (Cacatuidae);
Alcsalád:	Kakaduformák (Cacatuinae);
Nemzetség:	Kakadurokonúak (Cacatuini);
Nem:	Callocephalon; Lesson, 1837
Faj:	C. fimbriatum ;
Tudományos név
	Callocephalon fimbriatum; (Grant, J.(wd), 1803)
Szinonimák
	Sisakos kakadú (Calyptorhynchus galeatus) Chernel 1903; Sisakos kakadú (Calocephalum galeatum) Schenk 1933;
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sisakos kakadu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sisakos kakadu témájú médiaállományokat és Sisakos kakadu témájú kategóriát.

A sisakos kakadu (Callocephalon fimbriatum) a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Callocephalon nem egyetlen faja.

Tudományos neve annyit jelent, hogy „szép fejű”, ami előregörbülő, finom szálú, puha, feltűnően szép bóbitájára utal.

Származása, elterjedése szerkesztés

Ausztrália délkeleti részén, Tasmania szigetén, a King-szigeten(wd), és a Kenguru-szigeten honos.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

Testhossza 32-37 centiméter, testtömege 280-330 gramm. Alapszíne palaszürke, atollak szegélye szürkésfehér. A hím feje skarlátvörös, a tojó feje és bóbitája szürkés. Az erősen görbült csőr alsó káváján jól látható fogkimetszés van. Csőre szaruszínű.Viaszhártyája tollal fedett. Szárnya hosszú és lekerekített, hossza 25 centiméter, a kézevezők sötétszürkék, a karevezők és a fedőtollak halványzöldes árnyalatúak. Farka viszonylag rövid, hossza 15 centiméter, színe sötétszürke. Csüdje rövid és vastag, ami a fán élő madarak jellemző tulajdonsága. Lába szürke.

A hím

és a tojó

Életmódja, élőhelye szerkesztés

A 2000 méter alatti hegyvidéki erdőkben és a parti síkságokon él.

Általában csapatokba verődve üldögél és mászkál a fák tetején. Nagyon kedveli az eukaliptusz- és az akáciafélék magvait. Olykor rovarokat és lárvákat is fogyaszt. A földre csak inni jár.

Röpte jellegzetes, lendületes, hosszabb táv végén a landolás előtt egy spirált ír le.

Szaporodása szerkesztés

Október és január között költ. Fészkét öreg eukaliptuszfák odvában építi, jó magasan, többnyire vízközelben. Fészekalja 2-3 tojásból áll, melyen 30 napig kotlik. Kirepülési idő 50–60 nap, de a szülők még addig gondoskodnak a fiatalokról, míg önállókká nem válnak. A fiatal madarak gyakran hosszú ideig a családdal maradnak, felnőttkori mintázatuk három-négyéves korukra alakul ki.

Jegyzetek szerkesztés

↑ Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

Források szerkesztés

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2023. január 2.)
Hivatalos magyar neve

Külső hivatkozások szerkesztés

Képek az interneten a fajról^{[halott link]}
Internet Bird Collection - videók a fajról. [2010. június 19-i dátummal az eredetiből archiválva].

Irodalom szerkesztés

Joseph M. Forshaw, (William T. Cooper illusztrálta): Australische Papageien. 1. német nyelvű kiadás. 1. kötet: Kakadus und Lories. Arndt-Verlag, Bretten 2003, ISBN 978-3-9808245-1-4
Dieter Hoppe: Kakadus – Lebensweise, Haltung und Zucht. Eugen Ulmer Verlag, Stuttgart 1986, ISBN 3-8001-7155-4

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[“Olah2022”-1] Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.

[1]