Sisu Nasu

A Sisu Nasu (amely a Nauha-Sisu rövidítése, magyar jelentése Lánctalpas Sisu, a Nasu magyar jelentése pedig Malacka) egy lánctalpas csuklós terepjáró szállítójármű, melyet a Sisu Auto fejlesztett ki a finn hadseregnek. A jármű két egységből áll, mindkét egység lánctalpjai meghajtottak. A Nasu 17 fő szállítására képes, vontatmányára különféle eszközöket lehet szerelni. Két fő változat létezik, az NA–140 BT és az NA–110.

Sisu Nasu
NA–110
Típus	terepjáró szállítójármű
Fejlesztő ország	Finnország
Általános tulajdonságok
Személyzet	1 fő (további 17 főnyi utas)
Hosszúság	7,67 m
Szélesség	1,91 m
Magasság	2,38 m
Tömeg	5,25 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	kevlár bélés
Elsődleges fegyverzet	12,7 mm-es NSZV géppsuka
Műszaki adatok
Motor	GM 6,2 l Heavy Duty V–8 dízelmotor
Teljesítmény	152 LE (113 kW)
Sebesség	65 km/h
Fajlagos teljesítmény	46,46 kW/t
Hatótávolság	280 km
A Wikimédia Commons tartalmaz Sisu Nasu témájú médiaállományokat.

Habár külsőre nagyon hasonlít a Bandvagn 206-ra, amelyet ugyancsak rendszeresítettek a finn hadseregnél, a Nasu egy teljesen új tervezet, majdnem egy méterrel hosszabb és egy tonnával nehezebb. A Bv 206-nál nagyobb súlyt képes szállítani. A Nasut katonák és felszerelés szállítására tervezték Észak-Finnország havas és lápos vidékein keresztül. Emiatt felszerelték négy széles (62 cm) gumilánctalppal. Az alacsony talajnyomás lehetővé teszi a Nasu számára, hogy a legnehezebb körülmények között üzemeltessék. Emellett teljesen kétéltű, a vízben lánctalpaival hajtja magát, sebessége 6 km/h.

A szállítható tömeg 1950 kg, emellett egy maximum 2500 kg súlyú utánfutót is lehet vontatni a második egység után.

A járműből több, mint 500 darabot gyártottak, felhasználási területei között van a személyszállítás és a fegyverplatformként való alkalmazása is (BGM–71 TOW irányított páncéltörő rakéták, 120 mm-es aknavetők). Az alap gyalogsági változat esetében a tetőn elhelyeztek egy 12,7 mm-es NSZV légvédelmi géppuskát. Emellett létezik parancsnoki, jeladó és mentő változat is.

Az Egyesült Államokban a járművek ezen fajtáját Small Unit Support Vehicle-nek nevezik.

Változatok

• NA–140 BT – 1986 és 1991 között gyártották. Meghajtásáról egy Rover 3,5 (3,9) V–8 benzinmotor gondoskodik (142 kW/280 Nm). Súlya 4850 kg, hasznos terhelése 1950 kg, hosszúsága 7,55 m, szélessége 1,91 m, magassága 2,30 m, szállítható személyek száma 5 fő az első egységben (beleértve a vezetőt), 12 fő a hátsó egységben.
• NA–110 – 1992 és 1994 között gyártották. Meghajtásáról egy GM 6,2 l Heavy Duty V–8 dízelmotor gondoskodik (113 kW/346 Nm). Súlya 5,250 kg, hasznos terhelése 1950 kg, hosszúsága 7,67 m, szélessége 1,91 m, magassága 2,38 m, szállítható személyek száma 5 fő az első egységben (beleértve a vezetőt), 12 fő a hátsó egységben.
• NA–111 GT – Jeladóállomás.
• NA–122 – 120 KRH 92 típusú 120 mm-es aknavetővel felszerelt változat, amely 14 darab aknagránát szállítására képes a hátsó egységben. Katonai jelölése a Krh–TeKa.

A jármű egy hidraulikus dugattyú segítségével fordul, melyet a két egység kapcsolásánál helyeztek el. A dugattyút egy kormánykerékkel lehet működtetni, így a jármű vezetése hasonló egy hétköznapi autójéhoz. Ez az egyetlen lánctalpas jármű, amelyet H típusú jogosítvány nélkül lehet vezetni az angliai közutakon, mivel a kormányzáshoz nincs szükség karokra, mint a hagyományos harckocsik esetében.

Üzemeltetők

Katonai

• Finnország – A Kainuu dandár és a Jaeger dandár üzemelteti a járműveket, mint fő szállító járműveket. Rajtuk kívül a legtöbb dandár rendelkezik néhány járművel. A múltban az Észak-karéliai dandárnak is ez a típus volt a fő szállítójárműje, de leváltották őket a 2008-ban megjelent Sisu A2045 teherautókra.
• Franciaország
• India
• Mexikó

Polgári

• Finnország – Két Nasut használnak az Aboa kutatóállomáson, emellett több tűzoltóság is használja a járművet.
• Kína
• Törökország – Rendőri egységek (47 jármű).

Kapcsolódó szócikkek

• Bandvagn 206
• Bronco All Terrain Tracked Carrier
• BvS 10

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sisu Nasu című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.