Sivatagi fülespacsirta

Sivatagi fülespacsirta
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Alrend:	Verébalkatúak (Passeri);
Család:	Pacsirtafélék (Alaudidae);
Nem:	Eremophila;
Faj:	E. bilopha;
Tudományos név
	Eremophila bilopha; (Temminck, 1823)
Szinonimák
	Alauda bilopha
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Sivatagi fülespacsirta témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Sivatagi fülespacsirta témájú kategóriát.

A sivatagi fülespacsirta (Eremophila bilopha) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pacsirtafélék (Alaudidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1823-ban, az Alauda nembe Alauda bilopha néven.^[3]

Előfordulása szerkesztés

Észak-Afrikában, Izraelben, Jordániában, Szaúd-Arábia északi részén és Irak nyugati részén költ.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi sivatagok, gyepek és cserjések. A faj nem folytat költöző életmódot, de egyes populációi télen délebbre vonulnak.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 15 centiméter, testtömege 38-39 gramm.^[5] Más pacsirtafajoktól eltérően, jellegzetes megjelenésű, földön élő madár, hasonlít nemének másik, nagyobb fajára, a havasi fülespacsirtára. Tollazata a hátán többnyire vöröses barnásszürke, teste alsó felén halványabb, arca jellegzetes, fekete-fehér mintázatú. A hímek fején nyáron „fülek” láthatók, melyeknek a faj nevét köszönheti. A fiatal egyedek felül vöröses színűek, testük alsó része halvány. A kifejlett sivatagi fülespacsirta élénkebb vöröses színében, valamint a sárga arcmintázat hiányában különbözik a havasi fülespacsirtától. Hangja hasonló, de kevésbé fémes csengésű.

Kifejlett

és egy fiatal példány

Életmódja szerkesztés

Táplálékát magvak alkotják, melyeket a tenyészidőszakban rovarokkal egészít ki.

Szaporodása szerkesztés

A talajon fészkel, fészekalja 2-4 tojásból áll.

Tojásai

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]