Sneff József
Sneff József (Nagykanizsa, 1887. augusztus 31. – Nagykanizsa, 1919. október 9.[1]) politikus, munkáspénztári hivatalnok, eredeti foglalkozását tekintve ács, 1918-ban a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke, 1919 januárjától kormánybiztos, a kommün idején a nagykanizsai direktórium, a munkástanács és Alsó-Zala vármegye elnöke.
| Sneff József | |
| Született | 1887. augusztus 31. Nagykanizsa |
| Elhunyt | 1919. október 9. (32 évesen) Nagykanizsa |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Vargovics Julianna |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | kormánybiztos (1919–1919, Nagykanizsa) |
| Sírhelye | nagykanizsai temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Munkáscsaládba született, apja Sneff József, anyja Komondi Katalin. Kezdetben mint asztalossegéd dolgozott, majd munkásbiztosítási tisztségviselő lett. Szülővárosában a szociáldemokrata párt szervezetének volt titkára, a párt utasítására az 1917 nyarán létrejövő nagykanizsai választójogi blokkjának társelnöke volt. Szerepet vállalt az 1918 januári nagykanizsai vasutassztrájk szervezésében, mint az erre létrehozott száztagú munkástanács tagja, emiatt azonban január 31-én letartóztatták és hadbíróság elé került. 1918 októberében bekerült az MSZDP Igazoló Bizottságába, 31-én pedig a Nagykanizsai Nemzeti Tanács elnöke lett. 1919. január 23-án szülővárosa kormánybiztosa lett, ebben a minőségében lényegében átszervezte a képviselő-testületet, egy új szervezetet, a munkásemberekből álló néptanácsot hozta létre a testület jogainak gyakorlására. 1919. március 19-én főispáni kormányzóbiztos lett, a kommün alatt először a helyi ideiglenes dikretórium elnöke lett, az áprilisban tartott tanácsválasztások során pedig a 70 tagot számláló Munkás-, Katona- és Paraszttanács elnökévé is megválasztották. Miuán Landler Jenő mint belügyi népbiztos kettéválasztotta Zala vármegyét, Sneffet Alsó-Zala vármegye elnökévé is megtették. Augusztus elején a Peidl-kormány még kinevezte kormánybiztossá, azonban a kormányváltást követően augusztus 7-én a nagykanizsai városházán letartóztatták. Néhány hét múlva meghalt a nagykanizsai kórházban, a halál oka: kétoldali tüdőlob.[m 1] Nagykanizsán temették el.
Emlékezete szerkesztés
Szülővárosában egy időben tér viselte nevét.[2] Az Andrejka Jenő Ált. Isk. úttörőcsapatának is névadója lett.
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ A kommunista történetírás szerint halálra kínozták.
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994. Online elérés
További információk szerkesztés
- Tanácsköztársaság Zala megyében (Zalaegerszeg, 1961);
- Kerecsényi Edit: Nagykanizsa története a Tanácsköztársaság idején (Legújabbkori Tört. Múz. Évk. 1961 – 62. 1963).
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub
- Zalai életrajzi kislexikon. 3. javított, bővített kiadás. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
- Élni emberül. A munkásmozgalom Zala megyei harcosai. Életrajzgyűjtemény.
- Pál József: Nagykanizsa és környéke a forradalmak viharában. 1918-1919