Solea solea

A Solea solea vagy közönséges nyelvhal a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) rendjébe és a nyelvhalfélék (Soleidae) családjába tartozó faj.

Solea solea
Belgiumi példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Rend: Lepényhalalakúak (Pleuronectiformes) Alrend: Soleoidei Család: Nyelvhalfélék (Soleidae) Nem: Solea Quensel, 1806 Faj: S. solea
Tudományos név
Solea solea (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Pleuronectes solea Linnaeus, 1758 Solea vulgaris Quensel, 1806 Solea vulgaris vulgaris Quensel, 1806
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Solea solea témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Solea solea témájú médiaállományokat és Solea solea témájú kategóriát.

Előfordulása

A Solea solea az Atlanti-óceán keleti részén él; a Trondheim-fjordtól, az Északi-tengertől és a Balti-tenger nyugati részétől, egészen a Földközi-tengerig, beleértve a Márvány-tengert, a Boszporuszt és a Fekete-tenger nyugati részét is. Elterjedési területének a legdélibb pontjai a Zöld-foki Köztársaság és Szenegál partvizei.

Megjelenése

Ez a halfaj általában 35 centiméter hosszú, de akár 70 centiméteresre is megnőhet. Legfeljebb 3 kilogramm súlyú. A hátúszó a fej mögül indul. A szem környéke szürkésbarna vagy vörösesbarna, nagy, alaktalan, sötét foltokkal. A szemes felén a mellúszó hátsó részén, feketés folt van. A farokúszó hátsó része, sötétebb, mint a farok többi része. Az alsó orrlyuka kisebb, mint a felső.

Életmódja

A Solea solea egyaránt megél a tengerben, de a brakkvízben is. Fenéklakó hal. 150 méteres mélységig is lehatol, de általában csak 10-60 méteres mélységben tartózkodik. A 8-24 Celsius-fokot kedveli. Magányosan él, a homokba vagy iszapba elbújva. Télen mélyebb vizekbe húzódik. Éjjel jár táplálkozni. Tápláléka férgek, puhatestűek és kisebb rákok.

Legfeljebb 26 évig él.

Szaporodása

A hal legfőbb ívóhelye a Watt-tenger. Vándorlásai során gyakran fellelhető a nyílt tengeren.

Felhasználása

A Solea soleát ipari mértékben halásszák és tenyésztik. Ezenkívül a sporthorgászok és az akváriumok is kedvelik. Frissen vagy fagyasztva árulják; gőzölve, sütve vagy főzve fogyasztja az ember.

Képek

• 
• 
• 
  élőhelyén
• 
  feje
• 
• 
  fagyasztva a halpiacon
• 
  egy múzeumban
• 
  rajz a halról

Források

• Solea solea (Linnaeus, 1758) FishBase
• Desoutter, M., 1992. Soleidae. p. 860-865. In C. Levêque, D. Paugy, and G.G. Teugels (eds.) Faune des poissons d'eaux douces et saumâtres d'Afrique de l'Ouest Tome 2. Faune Tropicale n° 28. Musée Royal de l'Afrique Centrale, Tervuren, Belgique and O.R.S.T.O.M., Paris, France, 902.