„I. Mátyás magyar király” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
*** A SZÁZEZREDIK kézi botszerkesztésem. ☺✌🎂🍸*** (Helyesírási javítás: a részt vevő melléknévként két szó.) |
|||
208. sor:
1468 tavaszán a cseh király fia, [[Podjebrád Viktorin münsterbergi herceg|Podjebrád Viktorin]] morva főkapitány támadást indított III. Frigyes ellen. A császár segítséget kért fogadott fiától, Mátyás királytól. A magyar királynak a belpolitikai helyzete is nehéz volt, ezért is döntött a háború mellett. [[Antonio Bonfini]] ezt így fogalmazta meg: „Hogy otthon nyugodtan élhessen, háborút támasztott külföldön.”{{refhely|Kubinyi 2005|254. o.}}
Mátyás azonban rosszul mérte fel a helyzetet. A cseh háború ettől kezdve egy évtizedig kötötte le az ország erőit, és a király szinte semmit nem kapott a III. Frigyes által erre a célra ígért pénzből. A Podjebrád-ellenes cseh katolikus úri liga gyengébb, az ekkoriban Európa legjobb katonáinak számító cseh királyi sereg pedig erősebb volt várakozásainál. A cseh háborúnak azonban volt kedvező hatása is az országra: Mátyás foglalkoztatni tudta a zsoldosait (akik nagyrészt ugyancsak csehek voltak), és ekkoriban a háborúk bizonyos fokig el tudták tartani magukat, illetve a
Katonailag a háború vegyes eredményeket hozott. 1468 májusában Mátyás elfoglalta [[Třebíč]]et Morvaországban, de maga is megsebesült. [[Chrudim]] ostrománál 1469 februárjában a király a hagyomány szerint álruhában indult felderítésre, el is fogták, de álruhája miatt elengedték. Itt jelent meg először a később oly elterjedt legenda az álruhás királyról. Az viszont tény, hogy [[Vilémov (Havlíčkův Brod-i járás)|Vilémov]]nál a cseh király csapatai bekerítették Mátyás erőit. A magyar uralkodó ekkor találkozót kért Podjebrádtól, amit meg is tartottak egy kunyhóban, fegyverszünetben, valamint egy újabb, [[Olomouc|olmützi]] találkozóban állapodtak meg. Podjebrád német birodalmi választófejedelemként vállalta, hogy támogatja Mátyást a pápa és a császár által már megígért megválasztásában [[római király|római királlyá]]{{Wd|Q782985}}, ami a [[Német-római Birodalom|német-római császári]] cím elnyeréséhez vezető lépcsőfok volt. Cserébe Mátyás vállalta volt apósa kibékítését a Vatikánnal. Mindkét fél lehetetlent vállalt, mert a római királyi címet III. Frigyes ekkor már [[Károly burgundi herceg|Merész Károly]] burgundi hercegnek szánta, a pápa pedig semmiképp sem volt hajlandó engedményt tenni a huszita királynak. Mindenesetre Mátyás ezzel ki tudott bújni a szorult katonai helyzetéből.{{refhely|Kubinyi 2001|68. o.|azonos=K68}}
| |||