Stari Grad-síkság
A Stari Grad-síkság (horvátul Starogradsko polje) Horvátországban, Hvar sziget északkeleti részén elterülő szőlő- és olajfaligetekkel, levendula- és rozmaringmezőkkel tarkított, 1376,53 hektáros[1] mezőgazdasági terület. Az egykor illírek lakta szigeten Kr. e. 385-ben a Pharosz-szigeti görögök alapítottak azonos néven kolóniát, amely Isszával együtt az Adria-parti görög települések őse.[2] Az ókori görögök 75 parcellára osztották a termékeny síkságot. A gazdálkodási forma korabeli elnevezése: chora.[1] A 16 hektár körüli, 181×905 méteres téglalap alakú parcellákat száraz falazással épült, alacsony kőfalakkal további kisebb, 181×181 méteres területekre osztották. A parcellák kialakítása során az esővíz összegyűjtését szolgáló csatornarendszert, a víz tárolására ciszternákat, és földművesek részére kisebb kunyhókat (trims) is alkottak,[3][4] amelyek 24 évszázadon át fennmaradtak.
| Stari Grad-síkság | |
| Világörökség | |
 | |
| Adatok | |
| Ország | Horvátország |
| Világörökség-azonosító | 1240 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | II, III, V |
| Felvétel éve | 2008 |
| Elhelyezkedése | |
 Stari Grad-síkság
Pozíció Horvátország térképén
| |
 é. sz. 43° 10′, k. h. 16° 38′Koordináták: é. sz. 43° 10′, k. h. 16° 38′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Stari Grad-síkság témájú médiaállományokat. | |
A Stari Grad-i mező több évezredes kataszteri rendszere ma is a mezőgazdasági kultúra integráns része; az ókori görög geometria, földmérési technika és a gazdálkodás fejlettségének cáfolhatatlan bizonyítéka.[1] 2008 óta az UNESCO kulturális világöröksége.[5][6]
A chora hasznosításának állomásai szerkesztés
A görög kolónia több évszázados virágzásának a rómaiak támadása vetett véget akik a Kr.e. 2. században Pharosz romjain kisebb hadihajó bázist hoztak létre Pharia néven. A rómaiak a síksági parcellákra szőlőt telepítettek és a falrendszert további víztárolókkal egészítették ki.
A sziget a középkorban a Raguzai Köztársaság rövid uralma után a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt állt. Ekkor az ókori parcellákat bekerítették és e korból származnak az itt folytatott gazdálkodási rendszerről szóló első följegyzések is.[1]
A velencei uralmat, 1797-ben a napóleoni megszállás váltotta föl; 1821-től a Habsburg Birodalomhoz, majd 1918-ig az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott a sziget. A 19. század végén az addig bőségesen termő szőlőültetvényeket a filoxéravész teljesen elpusztította, ami a sziget részleges elnéptelenedéséhez vezetett.
A parcella-rendszer hasznosítása a II. világháború után éledt újra és azóta virágzik: a síkság ma is szőlő- és olajfaültetvények termőterülete.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d World Heritage – Croatia: Stari Grad Plain. UNESCO. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ Bács Gyula: Jugoszlávia Panoráma Útikönyvek, Athenaeum Nyomda Budapest, 1977, 723-724. oldal, ISBN 963-243-118-9
- ↑ Stone Shelters on Hvar by Borut Juvanec
- ↑ The Trims of Hvar, by Berislav Horvatić. [2007. június 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ Starigrad na UNESCO-ovoj listi. [2009. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
- ↑ UNESCO includes eight new monuments into the world heritage list
Külső hivatkozások szerkesztés
- Honlap Archiválva 2021. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- Stari Grad-i mező – Horvátország
- Stari Grad Plain – UNESCO.org (angolul)
