Stibarobdella macrothela

gyűrűsféreg faj

A Stibarobdella macrothela a nyeregképzők (Clitellata) osztályának az ormányos nadályok (Rhynchobdellida) rendjébe, ezen belül a halpiócafélék (Piscicolidae) családjába tartozó faj.

Stibarobdella macrothela
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Alország: Valódi szövetes állatok (Eumetazoa)
Csoport: Kétoldali szimmetriájúak (Bilateria)
Főtörzs: Tapogatós-csillókoszorúsok (Lophotrochozoa)
Törzs: Gyűrűsférgek (Annelida)
Osztály: Nyeregképzők (Clitellata)
Alosztály: Piócák (Hirudinea)
Alosztályág: Euhirudinea
Rend: Ormányos nadályok (Rhynchobdellida)
Család: Halpiócafélék (Piscicolidae)
Alcsalád: Pontobdellinae
Nem: Stibarobdella
(Leigh-Sharpe, 1925)
Faj: S. macrothela
Tudományos név
Stibarobdella macrothela
(Schmarda, 1861)
Szinonimák
  • Pontobdella bimaculata (Oka, 1910)
  • Pontobdella macrothela (Schmarda, 1861)
  • Pontobdella tasmanica Hickamn, 1942
  • Stibarobdella bimaculata (Oka, 1910)
  • Stibarobdella dispar (Cordero, 1937)
  • Stibarobdella tasmanica (Hickman, 1942)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Stibarobdella macrothela témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Stibarobdella macrothela témájú kategóriát.

A Stibarobdella piócanem típusfaja.

Előfordulása szerkesztés

A Stibarobdella macrothela előfordulási területe főleg az Atlanti-óceán nyugati felén van. Az Amerikai Egyesült Államokbeli Észak-Karolinától kezdve a Mexikói-öblön és a Karib-térségen keresztül, egészen Brazíliáig található meg. A szinonimái alapján Japán és Tasmania tengeri vizeiben is észlelték.

Életmódja szerkesztés

Ez a piócafaj egy tengeri élősködő, amely főleg a cápák: bronzcápa (Carcharhinus brachyurus) és sötétcápa (Carcharhinus obscurus) vérével táplálkozik.[1] A cápák mellett egyes rákokon és lepényhalféléken is élősködik.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Yamauchi, T.; Ota, Y. and Nagasawa, K. (2008. augusztus 20.). „Stibarobdella macrothela (Annelida, Hirudinida, Piscicolidae) from Elasmobranchs in Japanese Waters, with New Host Records”. Biogeography 10, 53–57. o.  

Források szerkesztés