Wikipédia

Stomfa

község Szlovákiában
Ez a szócikk Stomfáról (szlovákul Stupava) szól. Hasonló címmel lásd még: Stupava (egyértelműsítő lap).

Stomfa (szlovákul Stupava, németül Stampfen) város Szlovákiában, a Pozsonyi kerületben, a Malackai járásban.

Stomfa (Stupava)
Stomfa főtere.
Stomfa főtere.
Stomfa címere
Stomfa címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületPozsonyi
JárásMalackai
Rangváros
Első írásos említés1269
PolgármesterRoman Maroš
Irányítószám900 31
Körzethívószám02
Forgalmi rendszámMA
Népesség
Teljes népesség12 685 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség138 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság178 m
Terület67,18 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 17′, k. h. 17° 02′Koordináták: é. sz. 48° 17′, k. h. 17° 02′
Stomfa weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Stomfa témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A mászti római katolikus templom
A Szent István templom
A plébánia épülete
A Pálffy-várkastély
A kastély homlokzati része
Commons:Category:Stupava
A Wikimédia Commons tartalmaz Stomfa témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Pozsonytól 15 km-re északra fekszik, közigazgatásilag Mászt tartozik hozzá.

Története szerkesztés

Területe a kőkortól lakott, a hallstatt és La Tène kor nyomait is megtalálták a környékén. A 2. században római castrum állt itt, majd a magyar határvédelmi rendszer része lett. A közeli erődítményeibe székely határőröket telepítettek.

Stomfa első írásos említése 1269-ben, IV. Béla király adománylevelében történt "Ztumpa" alakban. Várát a 13. század második felében építették, de 1271-ben Ottokár cseh király elfoglalta és leromboltatta. A borostyán-stomfai uradalom központja volt. A 15. század elején cseh zsoldosok a helység templomát megerősítve erődítményt építettek. Az egykori vár helyén, a 17. században a Pálffyak pompás reneszánsz várkastélyt építettek, majd a Károlyiak 1870-ben romantikus stílusban átalakították. A városnak 1553-ban 51 portája volt. 1828-ban 3374-en lakták. Az 1670. évi bécsi kiűzés után számos gazdag zsidó család Stomfán telepedett le és tekintélyes zsidó közösség alakult itt ki. Zsinagógájuk 1803-ban épült fel. Lakói főként mezőgazdasággal, szőlőműveléssel, kertészettel, állattartással, halászattal, erdei munkákkal, mészégetéssel, kézművességgel és kereskedéssel foglalkoztak. Lenből és kenderből állítottak elő olajat. Sörfőzdéjét a 16. században alapították. A Stomfa-patakon számos vizimalom is működött. A 19. században szeszfőzde, cementgyár és konzervgyár üzemelt a városban.

Vályi András szerint "STOMFA. Tót Mezőváros Pozsony Várm. földes Ura G. Pálfy Uraság, a’ kinek kastéllyával ékesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Fejérhegyeknek szomszédságában; Postája, és Ispotállya is van, határja leginkább gabonát, és árpát terem; földgye, mezeje jó, szőleje is terem, erdeje van, folyói is vagynak, piatza Pozsonyban; régi Vára elpusztúlt."[2]

Fényes Elek szerint "Stomfa, (Stampfen, Stupava), vegyes tót m. v., Poson vmegyében, a holicsi országutban, Posontól 2 1/2 mfd. Épületei elég csinosak, s köztük nevezetesebbek: a kath. paroch. templom, az uraság 4 toronnyal felékesitett roppant várkastélya, mellyhez egy szép angolkert is tartozik; a nagy vendégfogadó, az uraság roppant gazdasági épületei, a postaház, a synagoga, s egynehány nemesi curiák. Lakosai, kik 2970 kath., 1 evang., 830 zsidókra mennek, földmivelésből, mesterségekből, bortermesztésből táplálják magokat. Szántóföldei bár homokosok, de jól miveltek: rozs, kender, árpa, burgonya termesztésére igen alkalmatosok. Erdeje tágas: rétje, legelője elég. Szőlőhegye közönséges bort terem; gyümölcse sok és jó. Van vadas kertje és több vizimalma. F. u. gr. Pálffy Károlyné."[3]

Pozsony vármegye monográfiája szerint "Stomfa, nagyközség a morvavölgyi vasút stomfai szárnyvonalán, legnagyobb részben róm. kath. vallású lakosokkal. A házak száma 364, a lakosoké pedig 3327. Ősidők óta megült hely, melyről még a honfoglalás kora, előtti időből is megemlékeznek, mint a rómaiak és a quadok telepéről. Az Árpád-házi királyok idejében a határőrök főhelye volt. Hajdan, a mai kastély helyén vára is volt és 1271-ben Castrum de Stomffa néven van említve. Várát 1273-ban Ottokár cseh király elfoglalta. 1332-ben Stomffa, 1349-ben pedig Stompha alakban, 1332-ben Stupáv és Ustupáv és 1373-ban Stompa néven találjuk említve. Az 1553-iki portális összeírásban Serédy Gáspárnak itt 51 portája adózik. A község hajdan mezőváros volt s Miksa és Lipót királyoktól vásárszabadalmakat nyert. Későbbi birtokosai 1518-tól a Pálffyak lettek, de 1867-ben a Károlyi grófok tulajdonába került és most Károlyi Lajos gróf a birtokosa. A XVIII. században Stampfen német és később Stupava tót neve is ismeretes. A mult század elején nevezetes volt vízárkokkal körűlvett négytornyú várkastélya, mely azonban ma már át van építve, s egyike a vármegye legszebb kastélyainak; Károlyi Lajos gróf tulajdona. A mult század második felében serfőző is volt itt; ez időszerint keményítőgyára van, mely a Károlyi-uradalomhoz tartozik. A községben van katholikus fogyasztási egyesület, takarékpénztár, két kaszinó és izr. segítő-egyesület. Van itt apáczakolostor és zárda is, melyet 1884-ben a gróf Károlyi család alapított. Továbbá palotaszerű községi iskola, mintaszerű kath. szegénymenház és izr. menház. Katholikus temploma ősrégi és 1355-ben már fennállott; az idők folyamán azonban kibővítették és legutóbb 1755-ben alakították át. A kálvária-templom 1709-ben épült. Az egyház birtokában igen régi szentségtartó van, mely azelőtt a máriavölgyi Pálosok tulajdona volt. Van egy kelyhe is a XVII. századból. Gond Ignácz esperes-plébánosnak igen gazdag gyűjteménye van műtörténeti tárgyakból. Birtokában vannak a szobotisti habanus anabaptisták evangéliuma és epistolái 1591-ből; érdekes és nagy értékű rézmetszet-lapok, Krisztust a keresztfán ábrázoló, ezüstben bőrre préselt szentkép, mely nálunk unikum; Szent Jeromos képe, mely szakértők állítása szerint Riberiától való; 43 darab rendkívül becses régi rajz; kb. 2000 rézmetszet; 1500 elejéről való fametszetek; több olasz aczélmetszet, kiadás előtti példányok; több mint 200 régi miniature-festmény; pergamentre festett filligran szentképek; az 1700-ból való Carmel-hegyi Boldogságos Szűz Mária-egyesület szabályai és névsora, mely egyesület Pozsonytól egésze Szakolczáig terjedt, a máriavölgyi Paulinusok albuma a XVI. század elejéről, stb. A község határában római castrum maradványai láthatók, a hol több izben érdekes leletekre bukkantak. 1866-ban 20,000 porosz tartotta megszállva Stomfát és határában kisebb ütközet volt. 1640 és 1642 között a pestis dühöngött a községben, 1703–11 között pedig négyszer leégett. 1647-ben mezőváros volt. Stomfához tartoznak Brandeis, Fáczános és Steinzinger vadászlakok, a dévénytói csárda, Erdőcske és Károly-major. A községben van posta, távíró és vasúti állomás."[4]

A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Pozsonyi járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1880-ban 3079 lakosából 1993 szlovák, 797 német és 136 magyar anyanyelvű volt. Ebből 2635 római katolikus, 413 izraelita, 24 evangélikus, 4 református, 1-1 görög katolikus, görög keleti és egyéb vallású volt.

1890-ben 3271 lakosából 2249 szlovák, 725 német és 230 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3327 lakosából 2478 szlovák, 551 német és 258 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3399 lakosából 2431 szlovák, 557 német és 390 magyar anyanyelvű.

1921-ben 3350 lakosából 2971 csehszlovák, 160 német, 101 zsidó, 83 magyar, 4 egyéb nemzetiségű és 31 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 3700 lakosából 3321 csehszlovák, 161 zsidó, 92 német, 64 magyar és 59 állampolgárság nélküli volt. Mászton 880 csehszlovák élt.

1970-ben 6863 lakosából 6688 szlovák, 100 cseh és 49 magyar volt.

1980-ban 8062 lakosából 7860 szlovák, 124 cseh és 67 magyar volt.

1991-ben 7834 lakosából 7674 szlovák, 98 cseh és 31 magyar volt.

2001-ben 8063 lakosából 7795 szlovák, 82 cseh és 42 magyar volt.

2011-ben 9282 lakosából 8384 szlovák, 67 cseh és 64 magyar volt.

2021-ben 12595 lakosából 11357 (+69) szlovák, 71 (+29) magyar, 2 (+5) cigány, 27 (+31) ruszin, 272 (+46) egyéb és 866 ismeretlen nemzetiségű volt.[5]

Nevezetességei szerkesztés

  • Várkastélyát[6] az egykori vizivár helyén, a 17. században a Pálffyak építtették reneszánsz stílusban, a Károlyiak 1870-ben romantikus stílusban alakították át. A kastély 1947-ben leégett, de helyreállították.
  • Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század közepén épült vártemplomként. Legrégibb említése 1390-ből származik. A templomot a Pálffyak 1764-ben jelentősen bővítették és átépíttették.
  • Barokk kálvária kápolnája 1709 és 1713 között épült.
  • A templom előtti Szentháromság-oszlop a 18. században épült.
  • A Mária-oszlop 18. századi.
  • A zsinagóga 1803-ban épült.
  • Mászt városrész Szent Sebestyén tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1701-ben épült.
  • 1968-ban nyitották meg Stomfán a Ferdiš Kostka Múzeumot Kostka szülőházában, ahol ez a jelentős keramikus élt és alkotott, illetve az ún. brenhausban, ahol egy habán fazekasmester műhelyét és boltját tekinthetjük meg. Egy nagyobb helyiségben a régi habán égetőkemence is fennmaradt.
  • A főutca barokk és klasszicista lakóházai 1850 körül épültek.
  • A plébánia épülete.
  • A régi posta épülete.
  • A grófi malom.
  • Határában római castrum maradványai láthatók.

Híres emberek szerkesztés

Gazdaság szerkesztés

  • Halgazdaság

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ http://pop-stat.mashke.org/slovakia-cities.htm
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Pozsony vármegye.
  5. ↑ ma7.sk
  6. ↑ Peres Zsuzsanna: A magyar „hitbizományi” jog kezdetei. Pécsi Tudományegyetem Állam- És Jogtudományi Kar Doktori Iskola – Jogtörténeti Alprogram. (Hozzáférés: 2022. május 29.) „A borostánykői, azaz stompfai jószág is először zálogbirtokként kerül a Pálffyakhoz. Megszerzése Pálffy Pál atyjának, Pálffy Miklósnak a nevéhez köthető, aki Vöröskő vára mellett Borostyánkőt (Peilenstein) a hozzá tartozó Stompfa oppidummal és egyéb tartozékokkal együtt először zálogba, majd azt követően “tulajdonba” kapta.”

Források szerkesztés

  • Stanislav Sofka 2019: Doba rímská na Záhorí. Studia Archaeologica Brunensia 24/1
  • Vladimír Turčan 2019: Zánikový horizont stavebného komplexu z doby rímskej v Stupave. In: Kovár, B. - Ruttkay, M. (eds.): Kolaps očami archeológie. Nitra, 159-164.
  • Zdeněk Farkaš - Vladimír Turčan 2019: Včasnostredoveké nálezy z malokarpatských opevnených polôh Dračí hrádok a Okopanec a hromadný nález kovaní opaska z Modry. In: Jenčík, P. - Staneková, Z.: Hradiská - svedkovia dávnych čias II. Dolná Maríková, 38.
  • Prokešová, G. - Prokeš, S.: Mást - 700 rokov od prvej písomnej správy o obci 1314-2014.
  • Čambal, R. 2012: Frühlatènezeitliche Gräberfeld in Stupava - Ausgrabungen in Jahr 1929. Zbor. SNM 106. - Archeológia 22, 87–119.
  • Anton Hrnko a kol. 2011: Mesto Stupava v minulosti a dnes.
  • Čambal, R. 2011: Keltské nálezy zo Stupavy. Stupava 7, 3–7.
  • Megaw J.V.S. 2010: A world turned upside down - the bronze plaque from Stupava, okr. Malacky. In: J. Šuteková et al. (eds.): Panta Rhei. Studies in chronology and cultural development of Southeastern and central europe in earlier prehistory. Stud. arch. et Med. 11. Bratislava, 607–622.
  • Anton Hrnko 2004: Stupava - Potulky históriou.
  • Vladimír Turčan 1990: Ďalší rok revízneho výskumu v Stupave. AVANS 1988, 165-166.
  • Erdélyi V. - Mader J. 1969: Stupava - Kapitoly z miestnych dejín. Stupava.
  • Vojtech Ondrouch 1946: Rímske stanice v Stupave a Pajštúne. Historica Slovaca III-IV.
  • Vojtech Ondrouch: Rímska stanica v Stupave a rímské stavebné stopy v Pajštúne.
  • Sándorfi Nándor 1886: A mászti templom- és iskolaszentelés. Magyar Állam.
  • DLDF 248484 (1448)

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Stomfa&oldid=25339070”