Storseisundet-híd
A Storseisundet-híd (norvég nyelven: Storseisundet bru) a leghosszabb hídja annak a nyolc hídból álló hídcsoportnak, amelynek összefoglaló neve Atlanterhavsveien („az Atlanti út”). Az út a Romsdal-félszigetet köti össze Averøya szigetével, Møre og Romsdal megyében, Norvégia déli részén. A Storseisundet-híd egy konzolhíd, mely 263 méter hosszú. Legmagasabb pontja 23 méterrel a tenger szintje fölött van. 1989. július 7-én adták át és egészen 1999. júniusáig fizetős volt.[1][2]
| Storseisundet-híd | |
 | |
| Elhelyezkedése | Tromsø, Norvégia |
| Áthidalt akadály | Storseisund-szoros |
| Szerkezettípus | konzolhíd |
| Funkció | közúti híd |
| Anyag | prestressed concrete |
| Legnagyobb támaszköz | 130 m |
| Szabad nyílás magassága | 23 m |
| Nyílások száma | 3 |
| Teljes hosszúsága | 263 m |
| Magasság | 23 m |
| Átadás ideje | 1989. július 7. |
| Elhelyezkedése | |
 Storseisundet-híd
Pozíció Norvégia térképén
| |
 é. sz. 63° 00′ 60″, k. h. 7° 21′ 11″Koordináták: é. sz. 63° 00′ 60″, k. h. 7° 21′ 11″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Storseisundet-híd témájú médiaállományokat. | |
A Daily Mail cikke 2011-ben így jellemezte: „Út a semmibe”.[3][4]
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Storseisundet Bridge című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források szerkesztés
- ↑ Road Viaducts & Bridges in Norway (499-200 m). [2020. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
- ↑ Technical information. Atlanterhavsveien AS. [2010. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 19.)
- ↑ The road to nowhere! Norwegian bridge gives motorists a fright (but don't worry, it's just an optical illusion) in Daily Mail, 3 November 2011
- ↑ Denne norske brua fenger britiske lesere Archiválva 2012. január 6-i dátummal a Wayback Machine-ben in Nettavisen, 3 November 2011