Sumen

város Bulgáriában

Sumen (bolgárul Шумен, törökül Şumla vagy Şumnu) Bulgária tizedik legnagyobb városa az ország északkeleti részén. A hasonló nevű tartomány székvárosa. 1950 és 1965 között Kolarovgradnak (Коларовград) hívták. 103 016 lakosa van[forrás?][mikor?].

Sumen (Шумен)
A sumeni katonai kaszinó
A sumeni katonai kaszinó
Sumen címere
Sumen címere
Sumen zászlaja
Sumen zászlaja
Közigazgatás
Ország Bulgária
MegyeSumen
PolgármesterKraszimir Kosztov
Irányítószám9700
Körzethívószám054
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség
  • 81 149 fő (2024. márc. 15.)[1]
  • 94 258 fő (2024. márc. 15.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság184 m
Terület136,358 km²
IdőzónaEET, EEST
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 16′ 29″, k. h. 26° 56′ 05″Koordináták: é. sz. 43° 16′ 29″, k. h. 26° 56′ 05″
Sumen weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sumen témájú médiaállományokat.

„A 19. század legnagyobb hatású magyar politikusa, Kossuth Lajos csupán négy hónapot töltött a nagy bolgár uralkodóról, Nagy Simeonról elnevezett városban, mégis szobor őrzi az emlékét a főtéren, egykori lakóháza pedig több mint ötven esztendeje emlékmúzeum.”[2]

Története szerkesztés

A város már minden bizonnyal létezett 811 előtt, mikor Niképhorosz ostromolta. Nagy Simeon alatt élte világkorát 866 és 927 között, mikor kereskedelmi és vallási központ volt. 1388-ban lett az Oszmán Birodalom része. Erődítményeit a 17. században kezdték építeni, ezeket 1768-ban Hasszan pasa nagyvezír kibővíttette. Az 1774-ben Rumjanzov, 1810-ben Kamenszkoi és 1828-ban Wittgenstein vezérlete alatt álló orosz hadak hiába ostromolták, ezért 1829-ben Diebics megkerülte. Az 1877-78-as török háborúban az orosz csapatok csak a béke megkötése után, 1878. július 23-án szállták meg, ekkor lett az újdonsült Bulgária része.

Látnivalói szerkesztés

Egy Sumen feletti hegyen áll az 1300 éves bolgár történelem gigantikus emlékműve. A városban a várfalak, a Tombul mecset, a katonai kaszinó és a Kossuth-ház a fő turisztikai érdekességek.

A város közelében található a madarai lovas, Bulgária talán legkülönlegesebb világörökségi helyszíne.

Magyar vonatkozások szerkesztés

 
Várjátékok Hunyadi János 1444-es ostroma emlékére

Hunyadi János 1444. évi hadjárata során a keresztesek sikeresen megostromolták, tehát el is foglalták az erősséget, melyet rendkívüli elszántsággal védelmeztek a törökök. A győzelemnek nagy ára lett: a keresztesek jelentős veszteségeket szenvedtek el, hétszázan lelték halálukat a falak alatt. Hunyadi a sikeres ostrom után leromboltatta az erődítményt, hogy többé török kézre ne kerülhessen. Maga a város nem sokáig maradt keresztény irányítás alatt, hiszen 1444. november 10-én a keresztes hadak döntő vereséget szenvedtek II. Murád szultán seregétől.”[3] Hunyadi harci sikerére várjátékkal emlékeznek, melyen a Debreczeni Arany-Keresztes Lovagok Egyesülete is részt vett.

Sumen talán leghíresebb magyar lakója Kossuth Lajos volt, aki "a szabadságharc leverése után emigrációba kényszerült. Útjának első állomása a Török Birodalom volt, ahol két évet, ebből négy hónapot, 1849. november 21-től 1850. február 26-ig Sumlában (Sumenben) töltött. Sumeni lakóháza immár 50 éve emlékmúzeum. Ebben 2006-ban nyílt meg a Magyar Nemzeti Múzeum új állandó kiállítása. A 19. századi bolgár épületnek bejárati szintjén Kossuth Lajos életútját mutatjuk be térképpel, képekkel. A következő egység a polgári forradalom és szabadságharc eseményeit ismerte-ti a látogatókkal. Utána jutunk be Kossuth Lajos sumeni hálószobájába, ahol a nagy politikus néhány személyes tárgyán túl az emigránsok sumeni életébe tekinthetünk be."[4] Kossuth Sumlából Kütahya városába költözött.

A harmadik magyar vonatkozás pedig az, hogy Sumen Debrecen testvérvárosa.

Testvérvárosok szerkesztés

  Debrecen, Magyarország

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b https://www.grao.bg/tna/t41nm-15-03-2024_2.txt
  2. Magyarul először: a Kossuth-emigráció a bulgáriai Sumenben | Infovilág. [2008. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 9.)
  3. Part Magazin - Eger - Hadjárat a Balkánon - Sumen ostroma
  4. A múzeum története/History of the Museum. [2008. március 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 9.)

Források szerkesztés