Szántó Piroska
Szántó Piroska (Kiskunfélegyháza, 1913. december 7.[8] – Budapest, 1998. augusztus 2.) Kossuth-díjas magyar festő, grafikus, író, érdemes és kiváló művész. Vas István költő harmadik felesége.
| Szántó Piroska | |
 | |
| Szántó Piroska szentendrei műtermében (1987. szeptember) Fotó: Kertész Dániel | |
| Született | 1913. december 7.[1][2][3][4][5] Kiskunfélegyháza |
| Elhunyt | 1998. augusztus 2. (84 évesen)[6][7][3][5] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Vas István |
| Szülei | Szántó Lajos Bauer Szeréna |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (31-3-74) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szántó Piroska témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Várkert rakpart 17.
Élete szerkesztés
Kiskunfélegyházán született Szántó (Steiner) Lajos és Bauer Szeréna gyermekeként, zsidó családban. Tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán kezdte, 1931-ben, majd 1932-ben beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész,[9] második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Első önálló kiállítását 1946-ban rendezte.
Az 1940-es évek elejétől Vajda Lajos késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről. A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana című nagyméretű gobelinjében.
Az 1950-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy Gyula, Radnóti Miklós műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az 50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerülnek.
Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, az 1960-as évektől kezdődően azonban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Így születtek például a 60-as évek elején a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai. A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta az évtized végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját.
Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökerezik a bajóti asszonyokról az 1970-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora. Akkoriban indította életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek című sorozatát, mely két jól körülhatárolható csoportra bomlik. Korai darabjain indázó vonalakkal rajzolt, arany, ezüst, fekete és fehér színekkel, dekoratívan festett, csurgatással készült, a csontvázukig lemeztelenített, ölelkező figurák mind tematikailag, mind stilárisan a szecesszióban fogant előképek továbbgondolásai. A sorozat második csoportjának darabjai a művészi pálya utolsó évtizedében keletkeztek, és a korai művek hűvös izzásával szemben – a posztmodern festészettől is megérintve – színekben gazdagabban, és az ún. tupfolással készült képein pedig matériában is érzékibben jeleníti meg egymásnak feszülő párjait. Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988-ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjairól vall és kortársainak állít emléket.
Emlékezete szerkesztés
1999. december 19-én Göncz Árpád beszédével nyitották meg Vas megye vezetői a közel 200 négyezetméteres lakás emlékmúzeumot (Bp. I. Várkert rakpart 17.). A félegyházi Kiskun Múzeum 2000 óta ad helyet egy Szántó Piroska-gyűjteménynek.[10]
Mesterei szerkesztés
Egyéni kiállításai szerkesztés
|
|
Válogatott csoportos kiállítások szerkesztés
|
|
Művei közgyűjteményekben szerkesztés
- Ferenczy Múzeum, Szentendre
Szántó Piroska és Vas István sírja Budapesten. Farkasréti temető: 31-3-74. Fekete Tamás alkotása - Fővárosi Képtár, Budapest
- Janus Pannonius Múzeum, Pécs
- Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza
- Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
- Szombathelyi Képtár, Szombathely
- Szántó Piroska Emlékszobája (Budapest, Várkert rakpart 17.).
Díjai szerkesztés
- Munkácsy Mihály-díj (1958, 1971)
- Certaldó Ezüstérem (1965)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1973)
- Érdemes művész (1973)
- Kossuth-díj (1983)
- Szocialista Magyarországért (1983)
- Kiváló művész (1985)
- Pro Urbe Budapest díj (1992)
- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
- Déry Tibor-díj (1998)
- Kiskunfélegyháza díszpolgára (1998)[11]
Művei szerkesztés
- Bálám szamara (1982) (önéletrajz)
- Golgota (1987) (festmények)
- Stáció / "Bajóti Golgota" (1982. március) (bajóti katolikus templom, 15 kép, hálából)
- Forradalmi szvit (1989) (rajzok és jegyzetek 1956-ról)
- Akt; Európa, Bp., 1994
- Bálám szamara és a többiek; Európa, Bp., 1997
- Forradalmi szvit, 1956. október-december; Holnap, Bp., 2006
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ 2016. október 1., https://rkd.nl/explore/artists/314888
- ↑ Piroska Szántó (holland nyelven)
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Le Delarge (francia nyelven). Gründ, 2001
- ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 27.)
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Születési bejegyzése a kiskunfélegyházi polgári születési akv. 1555/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 25.)
- ↑ Seiden Gusztáv és Szántó Piroska házasságkötése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 484/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. szeptember 25.)
- ↑ Székely András: Szántó Piroska 2004. Holnap ISBN 963 346 649 0 / Panni és a többiek 98. o.
- ↑ http://kiskunfelegyhaza.gportal.hu/gindex.php?pg=21370968
Források szerkesztés
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 9638607106
- Kortárs magyar írók 1945-1997
- Szabó György: Szántó Piroska; Képzőművészeti, Bp., 1985 (Mai magyar művészet)
- Golgota. Szántó Piroska festményei és archaikus népi imádságok; archaikus népi imádság vál. Erdélyi Zsuzsanna; Corvina, Bp., 1987
- Székely András: Szántó Piroska 2004. Holnap ISBN 963 346 649 0
- Szántó Piroska, 1913-1998. A Szombathelyi képtár gyűjteménye; szöv. Salamon Nándor, előszó Cebula Anna; Savaria Múzeum, Szombathely, 2013 (A Szombathelyi Képtár katalógusai)
- Szabó Ildikó: Szántó Piroska szürrealizmusa avagy A nőiség, mint Szántó Piroska művészetének elsődleges forrása; Kiskun Múzeum, Kiskunfélegyháza, 2013
