Szász Lajos
Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26. – Budapest, 1946. augusztus 24.) magyar politikus, egyetemi tanár, a magyar református egyház főgondnoka, államtitkár, majd miniszter Magyarország több kormányában. A második világháború után halálra ítélték és kivégezték.
Szász Lajos | |
A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első) | |
Született | 1888. február 26. Szatmárnémeti |
Elhunyt | 1946. augusztus 24. (58 évesen)[1] Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Foglalkozása |
|
Tisztsége |
|
Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1910, jogtudomány) |
Magyarország tárca nélküli közellátásügyi minisztere | |
Hivatali idő 1942. október 19. – 1944. március 22. | |
Előd | Lossonczy István |
Magyarország iparügyi minisztere | |
Hivatali idő 1944. március 22. – augusztus 29. | |
Előd | Bornemisza Géza |
Utód | Gyulay Tibor |
Magyarország kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere | |
Hivatali idő 1944. október 15. – 1945. március 27. | |
Előd | Markos Olivér |
Utód | Gábor József |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Lajos témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályafutása szerkesztés
Szegénysorból a maga erejéből küzdötte fel magát a miniszterségig. Előbb pénzügyőr volt, majd saját költségén leérettségizett. 1910-ben a Budapesti Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Eleinte Beregszászban dolgozott, majd 1919-től Budapesten lett pénzügyminisztériumi számvizsgáló, pénzügyi titkár. 1926-tól minisztériumi titkár lett, majd 1935-től a pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1936-tól a budapesti egyetemen emellett a pénzügytan tanáraként dolgozott. 1937 és 1942 között államtitkár volt a Darányi-, Imrédy-, Teleki- és Bárdossy-kormányban. 1942. október 19-től 1944. március 22-ig tárca nélküli közellátásügyi miniszter volt a Kállay-kormányban. 1944. március 22-ét követően a Sztójay-kormányban volt iparügyi miniszter, ezt a tisztségét augusztus 29-ig megtartotta, amikor Sztójay Döme miniszterelnököt lemondatták és helyébe Lakatos Géza került. A Lakatos-kormányban kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter volt. A nyilas hatalomátvételt követően továbbra is megmaradt tisztségében, egészen 1945. március 27-ig. A kormány többi tagjával együtt a szovjetek elől Németországba menekült. Itt fogták el a szövetségesek és, háborús bűnösség vádjával kiadták Magyarországnak. A Népbíróság ügyét Sztójay Döme egykori miniszterelnökkel, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel, vitéz Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel és Kunder Antal közlekedésügyi miniszterrel együtt tárgyalta. A népbíróság utóbbi kettő halálos ítéletét életfogytiglanra módosította, amint Tasnádi Nagy András politikusét, a Nemzeti Törvényhozók Szövetségének egykori vezetőjéét, akivel utolsó óráit a börtönben együtt töltötte. Ravasz László református püspök meglátogatta, mielőtt golyó által kivégezték.
Magánélete szerkesztés
Felesége Huszár Etelka, egy beregszászi tanár lánya volt. Három fiuk született, Egon, Miklós és Frigyes.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC14240/14553.htm, Szász Lajos, 2017. október 9.
Források szerkesztés
- Szász Lajos a Magyar életrajzi lexikonban
- Szász Lajos, Magyar Országgyűlési Almanach, 1939-1944
- Szász Lajos, Holokauszt Emlékközpont
- Kopott aktatáska rejtette a nyilas miniszter hagyatékát – Index, 2019. december 4.