Szász Lajos

(1888-1946) politikus

Szász Lajos (Szatmárnémeti, 1888. február 26.Budapest, 1946. augusztus 24.) magyar politikus, egyetemi tanár, a magyar református egyház főgondnoka, államtitkár, majd miniszter Magyarország több kormányában. A második világháború után halálra ítélték és kivégezték.

Szász Lajos
A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első)
A Szálasi-kormány (Szász Lajos az ülő sorban jobbról az első)
Született1888. február 26.
Szatmárnémeti
Elhunyt1946. augusztus 24. (58 évesen)[1]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • politikus
  • jogász
  • tanár
Tisztsége
  • tárca nélküli miniszter
  • államtitkár (1937–1942)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1939–1945)
  • Magyarország iparügyi minisztere (1944. március 22. – 1944. augusztus 29.)
  • Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1944. augusztus 7. – 1944. augusztus 29.)
  • Magyarország kereskedelem- és közlekedésügyi minisztere (1944. október 16. – 1945. március 28.)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1910, jogtudomány)
Magyarország tárca nélküli közellátásügyi minisztere
Hivatali idő
1942. október 19. 1944. március 22.
ElődLossonczy István
Magyarország iparügyi minisztere
Hivatali idő
1944. március 22. augusztus 29.
ElődBornemisza Géza
UtódGyulay Tibor
Magyarország kereskedelmi és közlekedésügyi minisztere
Hivatali idő
1944. október 15. 1945. március 27.
ElődMarkos Olivér
UtódGábor József
A Wikimédia Commons tartalmaz Szász Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályafutása szerkesztés

Szegénysorból a maga erejéből küzdötte fel magát a miniszterségig. Előbb pénzügyőr volt, majd saját költségén leérettségizett. 1910-ben a Budapesti Tudományegyetemen jogi diplomát szerzett. Eleinte Beregszászban dolgozott, majd 1919-től Budapesten lett pénzügyminisztériumi számvizsgáló, pénzügyi titkár. 1926-tól minisztériumi titkár lett, majd 1935-től a pénzügyminisztériumban a költségvetési osztály vezetője. 1936-tól a budapesti egyetemen emellett a pénzügytan tanáraként dolgozott. 1937 és 1942 között államtitkár volt a Darányi-, Imrédy-, Teleki- és Bárdossy-kormányban. 1942. október 19-től 1944. március 22-ig tárca nélküli közellátásügyi miniszter volt a Kállay-kormányban. 1944. március 22-ét követően a Sztójay-kormányban volt iparügyi miniszter, ezt a tisztségét augusztus 29-ig megtartotta, amikor Sztójay Döme miniszterelnököt lemondatták és helyébe Lakatos Géza került. A Lakatos-kormányban kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter volt. A nyilas hatalomátvételt követően továbbra is megmaradt tisztségében, egészen 1945. március 27-ig. A kormány többi tagjával együtt a szovjetek elől Németországba menekült. Itt fogták el a szövetségesek és, háborús bűnösség vádjával kiadták Magyarországnak. A Népbíróság ügyét Sztójay Döme egykori miniszterelnökkel, Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszterrel, vitéz Rátz Jenő miniszterelnök-helyettessel és Kunder Antal közlekedésügyi miniszterrel együtt tárgyalta. A népbíróság utóbbi kettő halálos ítéletét életfogytiglanra módosította, amint Tasnádi Nagy András politikusét, a Nemzeti Törvényhozók Szövetségének egykori vezetőjéét, akivel utolsó óráit a börtönben együtt töltötte. Ravasz László református püspök meglátogatta, mielőtt golyó által kivégezték.

Magánélete szerkesztés

Felesége Huszár Etelka, egy beregszászi tanár lánya volt. Három fiuk született, Egon, Miklós és Frigyes.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés