Száva Nándor

(1921–1969) magyar vegyész

Száva Nándor (Budapest, 1921. augusztus 25.Budapest, 1969. február 13.[5]) magyar vegyész, a kémiai tudományok kandidátusa (1964).

Száva Nándor
Született1921. augusztus 25.[1]
Budapest[2]
Elhunyt1969. február 13. (47 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakémikus
IskoláiMagyar királyi József nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1943)
SírhelyeFarkasréti temető (8/3-1-55/56)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Szülei Száva Nándor és Rekvényi Erzsébet voltak.[5] 1943-ban diplomázott a budapesti műegyetemen. 1943–1944 között az egyetemen tanársegédként tevékenykedett. 1944-től a Shell Kőolaj Rt. csepeli finomítójában dolgozott, 1947-től a kenőolajgyártás vezetőjeként. 1949-től az Ásványolajipari Központban tevékenykedett. 1957-től az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt feldolgozási főosztályán a műszaki és technológiai osztály vezetője, 1963-tól főosztályvezetője volt. 1964-ben műszaki doktorrá avatták. 1951-ben és 1955-ben a Szovjetunióban tanulmányozta a kenőolajgyártási technológiát, illetve a kenőolajadalékok gyártását. 10 éven át titkára volt a Magyar Kémikusok Egyesülete Ásványolaj Szakosztályának. Halálát szívizom elfajulás okozta. Felesége Morvai Ottília volt, akivel 1947-ben kötött házasságot Budapesten, a Ferencvárosban.

Elsősorban a hazai kenőolajgyártás, a kenőolajfeldolgozó ipar fejlesztése és romaskinói olaj feldolgozásának kérdéseivel foglalkozott. Sok előadást tartott, több publikációja jelent meg.

Művei szerkesztés

  • Ásványolaj-technológia (társszerzőkkel, Budapest, 1951)
  • Oldószeres kenőolajfinomítás (Aixinger Istvánnal és másokkal, Budapest, 1952)
  • Magyar kőolajtermékek kézikönyve (szerkesztette, Budapest, 1958)
  • Kenőolajtermékek kézikönyve (szerkesztette, Budapest, 1969)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés