Szívós István (vízilabdázó, 1948)

olimpiai és világbajnok magyar vízilabdázó, edző, sportvezető, fogorvos, 1948-2019

Szívós István (Budapest, 1948. április 24.Budapest, 2019. november 10.) olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar vízilabdázó, edző, sportvezető, fogorvos. Az 1973-as világbajnok és az 1976-os olimpiai bajnok magyar vízilabda-válogatott tagja. Pályafutása során kilencszer nyert magyar bajnokságot. Aktív pályafutása után edző lett, majd 1991 és 1998 között a Ferencvárosi TC ügyvezető elnöke volt. Ezenkívül a Semmelweis Egyetemen oktatott. Édesapja id. Szívós István szintén olimpiai bajnok vízilabdázó, fia Szivós Márton világbajnok vízilabdázó.

Szívós István
Szívós (fehér sapkában) és a szovjet Grisin küzdenek a labdáért a moszkvai olimpián
Szívós (fehér sapkában) és a szovjet Grisin küzdenek a labdáért a moszkvai olimpián
Személyes adatok
Teljes névSzívós István Antal
Születési dátum1948. április 24.
Születési helyBudapest, Magyarország
Halálozási dátum2019. november 10. (71 évesen)[1][2]
Halálozási helyBudapest[3], Magyarország
SírhelyFarkasréti temető
Szüleiid. Szívós István
GyermekeiSzivós Márton
Állampolgárságmagyar
Magasság202 cm
Posztcenter
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
1960–1968Magyarország Ferencvárosi TC
1968–1980Magyarország Orvosegyetem SC
Válogatottság
1966–1980Magyarország Magyarország325[4]
Edzőség
ÉvLigaCsapat
1983–1990Ferencváros
1986–1990Magyarország utánpótlás
A Wikimédia Commons tartalmaz Szívós István témájú médiaállományokat.
Szerzett érmek
 Magyarország színeiben
Vízilabda
Olimpiai játékok
bronz
1968, Mexikóváros
vízilabda
ezüst
1972, München
vízilabda
arany
1976, Montreal
vízilabda
bronz
1980, Moszkva
vízilabda
Világbajnokság
arany
1973, Belgrád
ezüst
1975, Cali
ezüst
1978, Nyugat-Berlin
Európa-bajnokság
ezüst
1970, Barcelona
arany
1974, Bécs
arany
1977, Jönköping
Világkupa
arany
1979, Belgrád
Magyar bajnokság
ezüst
1964
arany
1965
ezüst
1966
bronz
1967
arany
1968
arany
1969
arany
1970
arany
1971
arany
1972
arany
1973
arany
1974
ezüst
1975
bronz
1976
ezüst
1977
arany
1978
ezüst
1980

Sportolói pályafutása szerkesztés

Tizenkét éves korában kezdett el vízilabdázni a Ferencvárosi TC színeiben, az élvonalban fiatalon bemutatkozott, az 1964-es kupagyőztes csapat tagja volt. Első magyar bajnoki címét 1965-ben ünnepelte. Ferencvárosi időszakában összesen két bajnoki címet (1965, 1968) és három kupagyőzelmet (1964, 1965, 1967) szerzett. 1968-ban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem fogorvosi szakára történt felvételekor az Orvosegyetem SC játékosa lett. Fogorvosi diplomáját 1974-ben szerezte meg. A csapattal összesen hét bajnoki címet (1969–1974, 1978), két kupagyőzelmet (1970, 1974) és két BEK-győzelmet (1973, 1978) ünnepelhetett. Az OB I-ben 327 mérkőzésen jutott lehetőséghez.[5]

A válogatottban tizennyolc évesen, 1966-ban mutatkozott be, ahol 1980-ig összesen 308 alkalommal szerepelt. Első jelentős tornája az 1966-os Európa-bajnokság volt, ahol ötödik helyezett lett a csapat. Az 1968-as mexikóvárosi nyári olimpiára utazó keret tagja volt, ahol bronzérmet szerzett a válogatottal. Négy évvel később, Münchenben ezüstérmes, majd a magyar olimpiai csapat számára gyengén végződő montreali olimpián a győztes csapat tagja. Az 1980-as moszkvai olimpián (ahol a magyar csapat zászlóvivője volt) ismét bronzérmet szerzett. Ezenkívül 1973-ban világbajnoki arany-, 1975-ben és 1978-ban ezüstérmes. Az 1970-es Európa-bajnokságon ezüst-, az 1974-es és 1977-es bajnokságokon aranyérmet szerzett. 1979-ben Világkupa-győztes. 1980-ban vonult vissza az aktív versenysporttól.

1969-ben, 1970-ben és 1971-ben az év vízilabdázójának választották Magyarországon. 1994-ben a A Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetés polgári tagozatát vehette át, két évvel később pedig az International Swimming Hall of Fame, azaz a a vizes sportok halhatatlanjainak tagjai közé is beválasztották. 2000-ben az évszázad csapatának tagja lett. 2016-ban Papp László Budapest-Sportdíjat vehetett át.[6]

Visszavonulása után szerkesztés

1980-ban a Medicor OSC technikai vezetőjévé nevezték ki, közben 1981-ben elvégezte a Testnevelési Főiskola edző szakát. 1983-ban korábbi egyesülete, a Ferencvárosi TC edzője lett. Itt 1990-ig dolgozott. 1986-ban az utánpótlás vízilabda-válogatottak szövetségi kapitányává nevezték ki. A csapatokat négy évig irányította. 1990-ben pályázott a felnőtt szövetségi kapitány posztjára, de nem kapott elegendő támogatást. 1991. január 10-én az FTC ügyvezető elnökévé választották, amely tisztségét az 1998. december 3-án történt lemondása után, az év végéig töltötte be. Ezt követően az egyesület vízilabda-szakosztályának elnöke, 2002-ben a Központi Sportiskola (KSI) szakágvezetője lett. 1992-ben és 1996-ban beválasztották a Magyar Vízilabda-szövetség elnökségébe. 2012-ben az utánpótlás bizottság elnökeként újabb négy évre az elnökség tagja lett.[7]

Sportvezetői munkáin kívül 1974 és 1982 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem (2000-től Semmelweis Egyetem) Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinikájának tanársegédeként, majd 1982-től adjunktusaként dolgozott.

2015-től az Olimpiai Bajnokok Klubjának delegáltjaként a MOB tagja volt.[8]

Díjai, elismerései szerkesztés

Eredményei edzőként szerkesztés

Klubedzőként:

Utánpótlás szövetségi kapitányként:

  • 1988 junior Eb 3. hely
  • 1989 ifi Eb 1. hely
  • 1989 junior vb 5. hely

Családja szerkesztés

Édesapja id. Szívós István, aki az 1952-es és 1956-os olimpiai bajnok csapat tagja volt, valamint fiának több évig edzője az OSC-ben. Nős volt, felesége Székely Márta. Házasságukból két gyermek (egy leány és egy fiú) született. Fia, Szivós Márton világbajnok vízilabdázó.

Halála szerkesztés

2019. november 10-én hunyt el, 71 éves korában. Temetése november 26-án volt a Farkasréti temetőben.[12]

Jegyzetek szerkesztés

  1. Gyászol a vízilabdacsalád: Elhunyt Szívós István, 2019. november 10. (Hozzáférés: 2019. november 10.)
  2. Facebook-bejegyzés Szívós István haláláról, 2019. november 11. (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  3. Archivált másolat. [2019. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  4. Nagy Béla: Ki kicsoda a Ferencvárosi Tornaklub történetében. Budapest: (kiadó nélkül). 1987. 42. o.  
  5. 300 mérkőzés feletti játékosok sorrendje - 2007. nyaráig (waterpolo.hu). [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. augusztus 12.)
  6. Gyász: elhunyt az olimpiai bajnok Szívós István, 2019. november 11.
  7. Kemény az elnök, pályázat a férfi kapitányi posztra (magyar nyelven). vlv.hu, 2012. december 16. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
  8. Az Olimpiai Bajnokok Klubja Szabó Gabriellát és Szívós Istvánt választotta a MOB tagjai közé. www.mob.hu (2015. augusztus 13.) (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
  9. Elhunyt Szívós István (magyar nyelven). vlv.hu, 2019. november 11. (Hozzáférés: 2019. november 11.)
  10. Magyar Sport Napja: három olimpiai bajnok kapott Csík Ferenc-díjat. www.nemzetisport.hu (2018. május 4.) (Hozzáférés: 2018. május 4.)
  11. Díszpolgári címet és kitüntetéseket adtak át a Belvárosban Archiválva 2020. október 15-i dátummal a Wayback Machine-ben nullahategy.hu
  12. Gyász: végső búcsút vettek Szívós István pólóslegendától, Nemzeti Sport Online, 2019.november 26.

Források szerkesztés