Szúnyogirtó fogasponty
A szúnyogirtó fogasponty (Gambusia affinis) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába, a fogaspontyalakúak (Cyprinodontiformes) rendjébe és az elevenszülő fogaspontyfélék (Poeciliidae) családjába tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Gambusia affinis (Baird & Girard, 1853) | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szúnyogirtó fogasponty témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szúnyogirtó fogasponty témájú médiaállományokat és Szúnyogirtó fogasponty témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Eredeti előfordulási területe Amerika. Édes- és brakkvizű mocsarak, csatornák és lassú, tiszta vizű folyók lakója. Északi tájakra áttelepült populációi az igen hűvös időszakokhoz is hozzászoktak. A természetben nem ritka, hogy élőhelyének felszínén bizonyos helyeken jégréteg is képződik a tél folyamán. Több országba is betelepítették szúnyogirtás céljából, viszont invazívvá vált, majd a szúnyogok mellett az őshonos és gyakran még az idegenhonos, ám nem inváziós fajokat is elkezdte kiirtani. Ahová bekerül, néhány éven belül egyeduralkodó fajjá válik, további terjedését mindenképpen akadályozni kell.
Alfajai szerkesztés
- Gambusia affinis affinis – Észak-Amerika
- Gambusia affinis holbrook – Amerika, ez az alfajt telepítették be több országa
Megjelenése, felépítése szerkesztés
A két nem jelentősen eltér egymástól. A hímek 3 cm, a nőstények 7 cm hosszt érnek el. A nőstény teste vaskosabb, a hím inkább karcsú, megnyúlt. Amint erre neve is utal, állkapcsain apró fogak ülnek. Pikkelyei nagyok, oldalvonala nincs. Úszói áttetszőek, a hát- és a farokúszó sűrűn pettyezett. Háta és oldala szürkésbarna és a has felé világosodik. A terhes nőstények hasán látszik az úgynevezett terhességi folt. A hímek alsó úszójának néhány sugara az elevenszülő fogas pontyokra jellemző páros szervvé, gonopódiummá alakult.
Életmódja, élőhelye szerkesztés
Csapatosan keresgéli táplálékát:
- ivadékkorában kerekesférgeket, majd planktonrákokat,
- kifejletten vízbe hulló rovarokat, szúnyoglárvákat, saját faja és más halfajok ivadékait, ikráit eszi, a nagyobb halak úszóit tépkedi. Nem veti meg a kétéltűek lárváit sem. Nagyon agresszív és falánk. Ennek és gyors szaporodásának okán ahol megjelenik, ott megtizedeli az ott jelenlévő élővilágot, és mivel a világon sokfelé széthurcolták, rengeteg fajt teljesen vagy szinte teljesen kiirtott, Európában a mediterrán vidékeken hatalmas pusztítást végzett az Aphanius nembe tartozó ikrázó fogaspontyok között; terjedése miatt több hal- és kétéltű faj eltűnt vagy visszaszorult.
Szaporodása szerkesztés
A hím a párzószervével (gonopódium) termékenyíti meg a nőstényt, majd az ikrák annak testében fejlődnek, amíg készen nem állnak a kikelésre — ezt nevezik álelevenszülésnek. A körülbelül 20–50 ivadék fejletten jön a világra, ahol azonnal táplálkozni kezd. Hamar elérik ivarérettségüket.
Kárpát-medencei előfordulása szerkesztés
A fajt elsőként a Panama-csatorna építésekor vetették be a maláriaszúnyog elleni „biológiai fegyverként”. Mivel az akció sikeresnek bizonyult, 1920-ban minden kontinensre betelepítették. Magyarországra az első példányokat körülbelül egy évszázada hozták be. Ahol jelen van, hatalmas kárt tesz a gerinctelen és kétéltű faunában. Szerencsére eddig csak melegebb és mélyebb vizekben volt képes tartósan fennmaradni.
Magyarországon a Hévízi-tóban, a Városligeti-tóban és Miskolctapolca csónakázó tavában található.
A Magyar Haltani Társaság munkatársai a Zagyva néhány kilométeres torkolat feletti részén találtak rá a szúnyogirtó fogaspontyok (Gambusia affinis) több példányára, itt a 2010-es évek egy hideg tele miatt feltehetően kipusztultak, vagy legalábbis megritkultak. Budapest környékén egyes mélyebb tavakban évek óta stabil populációi élnek. A felmelegedés erősödésével számíthatunk további terjedésére is.
Források szerkesztés
- Bekesszentandras.hu[halott link]
- Robert G. Otto: Temperature tolerance of the mosquitofish, Gambmia affinis (Baird and Girard)
- [https://core.ac.uk/download/pdf/132551842.pdf Carles ALCARAZ CAZORLA: ECOLOGICAL INTERACTIONS BETWEEN AN INVASIVE FISH (GAMBUSIA HOLBROOKI) AND NATIVE CYPRINODONTS: THE ROLE OF
SALINITY]
