Szakos Gyula

	Szakos Gyula
Született	1916. augusztus 10.; Sótony
Elhunyt	1992. június 20. (75 évesen); Székesfehérvár
Foglalkozása	katolikus pap; katolikus püspök;
Tisztsége	címzetes püspök (1979. március 31. – ); segédpüspök (1979. március 31. – ); székesfehérvári katolikus püspök (1982. április 5. – 1991. szeptember 13.);
Sírhelye	Szent István-székesegyház
	székesfehérvári püspök
	Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Vallása	római katolikus egyház
Pappá szentelés	1939. július 9. ; Bécs
Püspökké szentelés	1979. április 30. ; Esztergom
Szentelők	Lékai László (főszentelő); Bánk József (társszentelő); Fábián Árpád (társszentelő); Kisberk Imre (társszentelő);
Hivatal	székesfehérvári segédpüspök
Hivatali idő	1979–1982
Hivatal	székesfehérvári püspök
Hivatali idő	1982–1991
Elődje	Kisberk Imre
Utódja	Takács Nándor
	Catholic Hierarchy;
	Sablon • Wikidata • Segítség

Szakos Gyula (Sótony, 1916. augusztus 10. – Székesfehérvár, 1992. június 20.) székesfehérvári segédpüspök (1979–1982) majd megyéspüspök (1982–1991), az Országos Liturgikus Tanács és az Országos Magyar Cecília Társulat elnöke.^[1]^[2] Jelmondata: „In caritate servire”, vagyis: „Szeretetben szolgálni”.

Pályafutása szerkesztés

Teológiai tanulmányait a Szombathelyi egyházmegye növendékeként^[2] a bécsi Pázmáneumban végezte.^[1] 1939. június 9-én szentelték pappá ugyanott; teológiai doktorátust is szerzett. Ezt követően Kőszegen volt káplán, majd 1940-től püspöki szertartó, 1941-től egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő és püspöki titkár. 1948-tól hitoktatási felügyelőként, valamint irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor szombathelyi püspök mellett.^[1]^[2]

1951-ben állami nyomásra elhagyta a püspöki székvárost.^[2] 1951–1974 között Zalaerdődön, 1974–1979 között Sárváron volt plébános.^[1]^[2]

Püspöki pályafutása szerkesztés

1979. március 31-én II. János Pál pápa kinevezte rapidói címzetes püspökké és székesfehérvári segédpüspökké Kisberk Imre segítségére. Április 30-án szentelték püspökké Esztergomban. 1979–1982 között a Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa volt, majd 1982. április 5-én átvette az egyházmegye kormányzását megyés püspökként.^[1]

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. Maga is karitatív személyiség volt, 1979-től a római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként pedig az egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. 1982-től az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a II. vatikáni zsinat rendelkezései nyomán megindult történelmi jelentőségű liturgikus reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.^[2]

1991. szeptember 30-án nyugállományba vonult.^[1]^[2] Halála után a székesegyház kriptájában helyezték nyugalomra.^[2]