Szamárpingvin

Szamárpingvin
	Evolúciós időszak: Miocén - jelen
	Kifejlett példány
	Természetvédelmi státusz
	Mérsékelten fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Pingvinalakúak (Sphenisciformes);
Család:	Pingvinfélék (Spheniscidae);
Alcsalád:	Spheniscinae;
Nem:	Pygoscelis; Wagler, 1832
Faj:	P. papua;
Tudományos név
	Pygoscelis papua; (Forster, 1781)
Szinonimák
	Aptenodytes papua J.R. Forster, 1781;
Elterjedés
	Az elterjedési területe (a zöld a P. p. papua elterjedési területe, a sárga pedig a P. p. ellsworthi-é, míg a vörös a költőterületeket jelzi)
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szamárpingvin témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szamárpingvin témájú médiaállományokat és Szamárpingvin témájú kategóriát.

A szamárpingvin (Pygoscelis papua) a madarak (Aves) osztályának pingvinalakúak (Sphenisciformes) rendjébe, ezen belül a pingvinfélék (Spheniscidae) családjába és a Spheniscinae alcsaládjába tartozó faj.^[1]

Kifejlődése szerkesztés

A szamárpingvin a Pygoscelis nembe tartozó három élő faj egyike. Mitokondriális és nukleáris DNS-bizonyítékok arra utalnak, hogy a madárnem 38 millió évvel ezelőtt vált el más pingvinektől; 2 millió évvel az Aptenodytes pingvinnem ősei után. Másfelől, az Adélie-pingvin (Pygoscelis adeliae) mintegy 19 millió éve vált le a neme más tagjaitól, míg a szóban forgó szamárpingvin és az állszíjas pingvin (Pygoscelis antarcticus), körülbelül 14 millió éve váltak ketté.^[2]

Alfajai szerkesztés

Manapság 2 alfaját ismerik el:

Pygoscelis papua ellsworthi - a kisebbik
Pygoscelis papua papua - a nagyobbik

Előfordulása szerkesztés

Az Antarktiszon és a környező szigeteken költ, a tengereken telel. Legnagyobb kolóniái a Falkland-szigeteken, Déli-Georgián és a Kerguelen-szigeteken vannak, de kisebb számban költ a Macquarie-szigeten, a Heard-sziget és McDonald-szigeteken, a Déli-Shetland-szigeteken és az Antarktiszi-félszigeten is.

Megjelenése szerkesztés

Átlagos testhossza 80 centiméter, de 51–90 centiméter között is mozoghat (a császárpingvin (Aptenodytes forsteri) és a királypingvin (Aptenodytes patagonicus) után a szamárpingvin a harmadik legnagyobb élő pingvinfaj).^[3]^[4] A hím maximális testtömege, vedlés előtt 8,5 kilogramm, míg minimális testtömege a szaporodási időszak elején 4,5 kilogramm. A tojó akár a hím, vedlés előtt a legnehezebb, 8,2 kilogrammot nyom, míg kotláskor 4,5 kilogrammra csökken a testtömege.^[5] Az északi madarak átlagban 700 grammal és 10 centiméterrel nehezebbek, illetve magasabbak, mint a délebben élő fajtársaik. A déli szamárpingvin testhossza 75-80 centiméter.^[6] Igen gyors úszó, 36 km/órával is képes úszni.^[7]

Feje, háta és szárnya fekete, hasa fehér, lába narancssárga. Jellegzetes ismertetője az a fehér sáv, amely a tarkón keresztül az egyik szemtől a másikhoz vezet.

Életmódja szerkesztés

A hideg vízben keresi halakból (Patagonotothen-fajok, Thysanopsetta naresi, déli kék tőkehal (Micromesistius australis)), kalmárokból (Loligo gahi, Gonatus antarcticus, Onykia ingens), rákokból (Munida gregaria), főleg krillekből álló táplálékát.

Legfőbb ellensége a leopárdfóka (Hydrurga leptonyx), a fülesfókafélék (Otariidae) és a kardszárnyú delfin (Orcinus orca). A szárazföldön a kifejlett madárnak nincsen ellensége, a fiókákat és a tojást a halfarkasfélék (Stercorariidae) veszik célba. A Déli-Shetland-szigetekhez tartozó György király-szigeten, a kutatók megfigyelték, amint a területért folyó harcokban, halfarkasok szamárpingvineket sebesítettek meg.^[8]

A szamárpingvin 18 évig is élhet.

Szaporodása szerkesztés

Az ivarérettséget 3–4 éves korban éri el. Évente egyszer költ. A költési szezon késő tavasszal van. A fészekalj 2 nagy, piszkosfehér tojásból áll. A kotlás 36 napig tart. Nagy költőtelepeken fészkel. Tojásaikra és fiókáira nagy veszélyt jelentenek a halfarkasok és vészmadarak.

Képgaléria szerkesztés

Víz alatt
... és felett
Tojás

Jegyzetek szerkesztés

↑ BirdLife International: 'Pygoscelis papua'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)
↑ Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. (Hozzáférés: 2008. március 21.)
↑ ADW: Pygoscelis papua: Information
↑ Archivált másolat. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
↑ Gentoo penguin videos, photos and facts - Pygoscelis papua - ARKive. [2012. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
↑ Antarctica fact file wildlife, gentoo penguins
↑ BBC Nature - Gentoo penguin videos, news and facts. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)
↑ February 2014 observation and photo report by Robert Runyard, translator for INACH (Chilean Antarctic Institute).

Források szerkesztés

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 7.)
ITIS szerinti rendszerbesorolása

Fordítás szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Gentoo penguin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk szerkesztés

Képek az interneten a fajról
Ibc.lynxeds.com - videó a fajról
Commentationes Societatis Regiae Scientiarum Gottingensis 3(1780) p. 134,140 pl.3
70South – more info on the gentoo penguin
Gentoo penguins from the International Penguin Conservation website
www.pinguins.info: information about all species of penguins
Gentoo penguin images
Biodiversity at Ardley Island Archiválva 2021. június 25-i dátummal a Wayback Machine-ben Small place near King Luis Island, special protected area and colony of gentoo penguins.
Gentoo penguin webcam from the Antarctic – worldwide first webcam with wild penguins; photo quality

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] BirdLife International: 'Pygoscelis papua'. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2013.2. International Union for Conservation of Nature, 2012. (Hozzáférés: 2013. november 26.)

[2] Baker AJ, Pereira SL, Haddrath OP, Edge KA (2006). „Multiple gene evidence for expansion of extant penguins out of Antarctica due to global cooling”. Proc Biol Sci. 273 (1582), 11–17. o. DOI:10.1098/rspb.2005.3260. PMID 16519228. (Hozzáférés: 2008. március 21.)

[3] ADW: Pygoscelis papua: Information

[4] Archivált másolat. [2008. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)

[5] Gentoo penguin videos, photos and facts - Pygoscelis papua - ARKive. [2012. július 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)

[6] Antarctica fact file wildlife, gentoo penguins

[7] BBC Nature - Gentoo penguin videos, news and facts. [2012. május 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 29.)

[8] February 2014 observation and photo report by Robert Runyard, translator for INACH (Chilean Antarctic Institute).

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]