Szamossósmező
Szamossósmező település Romániában, Szilágy megyében.
| Szamossósmező (Glod) | |
 | |
| Szamossósmező fatemploma | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szilágy |
| Község | Galgó |
| Rang | falu |
| Községközpont | Galgó |
| Irányítószám | 457148 |
| SIRUTA-kód | 141214 |
| Népesség | |
| Népesség | 453 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 9 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 227 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 17′ 25″, k. h. 23° 39′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 17′ 25″, k. h. 23° 39′ 08″ | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése szerkesztés
Szilágy megyében, Nagyilondától délre, Kisdoboka és Nagyborszó között fekvő település.
Nevének eredete szerkesztés
Nevét sósmezeje után kapta. Neve oláhul Glodu, glod, melynek jelentése sár, sáros. Kádár József monográfiája szerint: a 'sós a régi helynevekben mindig az állott vizet, tavat, vagy kiöntést jelentette, melynek sós ize van, (sziksós) ellentétben a folyóvizek édes vizével. A szláv nyelvben is a latin szó szerint: sósság, mocsarat jelent, tehát annyi lenne, mint sáros.
Története szerkesztés
Nevét1538-ban Sosmezeu néven említették először, mikor Szapolyai János magyar király Sósmezőt Borszóval együtt Porkoláb Simonnak adományozta.
1553-ban Csicsóvár tartozéka volt.
1570-ben Szapolyai János e Csicsóvárhoz tartozó birtokot Kővár urának Hagymási Kristófnak adományozta.
1603-ban mint Kővárhoz tartozó birtok az elpusztult települések közé tartozott.
1609-ben Gyulafehérváron kelt oklevelében Báthory Gábor az "Oláhországból bejött" soósmezei Vajda Györgyöt és Kosztint új adományként megnemesíti.
1615-ben Bethlen Gábor birtoka volt.
1624-ben soósmezei Vajda János deák, valamint Vajda György és neje Blenke Ágota, Vajda Péter, Tamás és László birtoka volt.
1650-ben Kővárhoz tartozó "fiskális" birtok volt.
1658-ban II. Rákóczi György fejedelem az egykor Szamosújvárhoz, ekkor viszont Kővárhoz tartozó idevaló zöld vagy terseni puskásokat: Boheczel Konstantint, Lázár Gábort, Prekub Gergelyt és Farkas Mikola Lászlót itteni telkeikkel együtt megnemesítette.
1690 júliusában a radnóti országgyűlés végzése szerint Kővárvidék nemessége ide gyűlt össze táborozásra.
1691-ben Sósmezőt puszta helynek írták: A fennmaradt adatok, leírások szerint "hat év előtt hagyták el jobbágyai, házaikat is magukkal vitték, hogy a hadi út terheitől menekedjenek, itt-ott más falukban, erdőkben éltek".
1702-ben a Vajda, Bohoczel, Prekup, Mikola, Puskás, Katona és Csonka egytelkes nemes családok birtoka volt.
1719-ben kincstári birtok volt, és a gróf Teleki család kapta meg.
1750-ben gróf Teleki Miklós birtoka volt, majd 1757-ben gróf Teleki Lajosé lett.
1770-ben a Sósmezei Kozma, és a Vajda családok birtoka volt, majd 1808-ban Sósmezei Vajda Lászlóé.
1830-ban 647 lakosa volt.
1866-ban végzett összeíráskor nemesi jogú birtokosai voltak: gróf Teleki György, Székely Elek, Beczkai Péter és István, Hosszú Kelemen és Miklós és mások.
1891-ben 927 lakosából 11 római katolikus, 749 görögkatolikus, 21 református, 146 izraelita volt.
1898-ban a gróf Teleki család, a szamosújvári görögkatolikus káptalan, Hátosz Flórián, Lázár János, Vajda család, Deáky Péter, valamint a Petri, Nemes, Pintye, Greble családok.
1900-ban 909 lakosa volt, ebből 40 magyar, 868 oláh, 1 rutén volt. Ebből magyarul beszélni tudott 74, írni és olvasni is 73, 801 görögkatolikus, 21 görögkeleti, 12 református, 6 unitárius, 62 izraelita. A házak száma 213, római katolikus 7 volt.
Szamossósmező a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott.
Nevezetességek szerkesztés
- Görögkatolikus fatemploma
Források szerkesztés
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.