A szencsa (煎茶?) mindennapi fogyasztásra szánt japán zöld tea, mely jellemzően egész tealevelek forrázásából, vagy párlásából készül. Japánban a legkedveltebb tea, a teatermelés 80%-át ez a teatípus adja. Szüretváltozatai a gjokuro és a bancsa teák. Ezzel ellentétben a matcsa a zöldtea levelek porrá őrlésével készül, gyakorlatilag maga a tealevél válik itallá. A szencsa elkészítése gyakran szertartásos, szakrális jelentőségű is lehet, melyet szencsadónak („a szencsa útja”) neveznek. Az évszázadok alatt kialakult eltérő párlási megoldások miatt más ízvilágú teaitalokat készítenek.

Szencsa

Típuszöld tea
Más nevekszen csa, 煎茶
Színzöld
Származási hely Japán
Rövid leírásKözkedvelt japán teafajta

A teaízt nagyban befolyásolja a szüretelési évszak és a környezet, azonban az év első teaszürete során szedett tea neve a sincsa („új tea”), mely a legfinomabb. Japán déli szigetein kezdik meg az első szüreteket, majd fokozatosan a tavasz melegével észak felé tolódva. Mivel a teanövények télen eltárolják a tápanyagokat, ezek a következő évi tavaszi új hajtásokban koncentrálódnak és ízviláguk, értékük ezeknek az új leveleknek a legmagasabb. A sincsa teák ilyen új hajtású levelekből állnak. A sincsa szezon, régiónként eltérően, április elejétől május végéig tart, konkrétan a szecubunt követő 88. napig, mely február 4-e körültől, a japán tavasztól, számítódik. A japán hagyományok szerint az ekkor fogyasztott szencsa egész évben jó egészséget ad fogyasztójának.

Teatípusok szerkesztés

  • Dzsó szencsa: jó minőségű tea.
  • Toku dzsó szencsa: kiemelkedő minőségű tea.
  • Hacsidzsuhacsija szencsa: a 88. nap után szedett szencsa.
  • Kabusze szencsa, vagy Kabuszecsa: pihentető hatású, magas aminosav tartalmú tea, melyet különböző megoldásokkal árnyékolt területeken nevelt növényekről aratnak. Ehhez hasonló a gjokuro, melyet hosszabb ideig, körülbelül 20 napig nevelnek árnyékban.
  • Aszamusi: a feldolgozás során rövid ideig gőzölt tealevelek (hagyományos eljárás).
  • Csumusi: a feldolgozás során közepes ideig (30–90 másodperc) gőzölt tealevelek.
  • Fukamusi, vagy fukamusicsa: a feldolgozás során hosszú ideig (1–2 perc) gőzölt tealevelek (modern tömegtermelés); a vastagabb, durvább, idősebb levelek feldolgozására is alkalmas (az olcsó levelek is eladhatóakká válnak).
  • Sincsa, vagy Icsibancsa: az év első szüretekor szedett szencsa tealevelek.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Sencha című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.