Szent Beszteréd

Szent Beszteréd (latinul: Bistridus, Bestridus, Beztertus) (magyar: Besztrik, Beszter, Besztrid) (szlovákul: Bystrík) (* ? – † 1046, Pest), a 11. században nyitrai püspök, 1046-ban szenvedett mártírhalált. Neve után ítélve szláv származású lehetett. Legkorábbi említését Szent Gellért Nagyobb legendájában találjuk – ezt a 13. század második feléből származtatják. A legenda az 1046-ban történt magyarországi lázadás eseményeit meséli el.

Szent Beszteréd
Születése
nem ismert Nyitra
Halála
1046. szeptember 27. Pest
Tisztelete
Egyháza	római katolikus
Szentté avatása	1083 Szentté avatta: VII. Gergely pápa
Ünnepnapja	szeptember 24.
Jelképei	csónak, nyilak, kard
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Beszteréd témájú médiaállományokat.

Pályafutása

Amikor 1046 tavaszán lázadás robbant ki Orseolo Péter király ellen, a lázadókat pogány felkelők is támogatták, Vatha vezérrel az élükön – a Tisza mentén, nyugat felé haladva dúlták a templomokat, kolostorokat és egyéb keresztyén emléket. A lázadás dúlta vidékről Gellért csanádi püspök és két további püspök: Bőd és Beneta az ország nyugati részébe menekült. Beszteréd csatlakozott társaihoz és együtt a biztonságos Székesfehérvár falai közé menekültek.

A hír hallatára, hogy Vata hadai közelítenek a városhoz és András és Levente Pest felé közelednek, a püspökök a királyfiak üdvözlésére indultak, hogy Budán az oltalmuk alá jussanak. Amikor már elérték a Pestre vezető dunai révet, a pogány Vatha hadai elérték és kőzáporral támadták őket. Gellértet rákötözték egy kocsira, s ezt legördítették a hegyről a Dunába. Miután Gellért ezt túlélte, kővel verték szét a fejét és dárdával szúrták át a mellét. A hegy, ahonnan a kocsit lelökték, a mai Budapest jobb oldali Dunapartja felett magaslik és a püspök mártírhalála emlékére Gellérthegy a neve.

Bőd püspököt is megkövezték a lázadók. Beszteréd és Beneta egy csónakban igyekeztek a Duna másik partját elérni, ahol remélték a Kijevi Oroszország felől vonuló András királyfi hadát megtalálni. A másik parton azonban szintén csak lázadókra találtak, akik Beszterédnek olyan súlyos sebesüléseket okoztak, hogy a püspök harmadnapra meghalt (több történelmi forrás szerint már másnap elhunyt). Ez 1046. szeptember végén történt, legfeljebb két-három nappal Gellért püspök halála után (1046. szeptember 27.).

Emléke

Szent Gellértet, Budapest és a nevelők patrónusát, I. László király igyekezete révén avatták szentté 1083-ban, VII. Gergely pápa idejében, s vele egyidőben társait, Buldust és Beszterédet is szentté avatták. Mai közös ünnepnapukat a Szabolcsi zsinat állapította meg 1092-ben. Magyarországon szeptember 24-én Szent Gellért ünnepén mártírtársait: Szent Buldust és Szent Beszterédet is említik. A szlovákiai katolikus egyház mai naptárában szeptember 24-én van Szent Beszteréd napja, de ezt nem ünneplik különösebben.

Szent Beszteréd egyike a három püspöknek (Buldus, Gellért) a gyöngyöshalászi Szent Anna-templom falfestményén. Szent Beszteréd egyike a három püspöknek (Buldus, Beneta) a magyarországi Kunszentmiklóson található márványszoboron. A szobrot Harcsa Károlyi alkotása, a kecskeméti érsek leplezte le 1999. december 12-én.

Szent Beszteréd attributumai: csónak, nyilak, kard. Rendszerint püspöki pálcával és püspöki süveggel ábrázolják, kezében pálmalevéllel – a mártírhalál jelével.

Források

• BUGAN, Bystrík: Svätý Bystrík. Bratislava : Lúč, 2007, ISBN 978-80-7114-660-5
• BOLLANDI, Joannes: Acta Sanctorum Ungariae, Continuatoribus, Aliísque Scriptoribus excerpta, et Prelegomenis, ac Notix illustrata. Semestre Secundum. Tyrnaviae, 1744
• BONFINI, Antonio: Rerum Ungaricarum decades quatuor cum dimidia. Decadis II. Liber II. Viennae 1581
• HEVENESI, Gabriel: Ungaricae Sanctitatis Indicia. Tyrnaviae, 1692
• INCHOFER, Melchior: Annales ecclesiastici regni Hungariae. Tomus I. Vol. IV. Rome, 1644, p. 255
• SZENTPÉTERY, Emmerich: Scriptores rerum Hungaricarum - Tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Volumen I. Budapestini 1937, s. 166; Volumen II. Budapestini 1938, p. 503