Szent Piroska

(1088-1134) bizánci császárné

Szent Piroska (Prisca, 10881134. augusztus 13.) Árpád-házi magyar királylány, Szent László (10461095) magyar király és Adelhaid rheinfeldi hercegnő (?–1090) elsőszülött leánya Komnénosz II. János bizánci császár felesége. Bizáncban Eiréne néven ismerték, és kegyes élete miatt halála után szentté avatták.[1]

Szent Piroska
Szent Piroska, mozaik az Hagia Szophiában (1118 körül)
Szent Piroska, mozaik az Hagia Szophiában (1118 körül)
hitvalló
Születése
1088
Esztergom
Halála
1134. augusztus 13.
(45–46 évesen)
Konstantinápoly
Tisztelete
EgyházaGörög ortodox egyház
TisztelikOrtodox kereszténység
Ünnepnapjaaugusztus 13.
Ortodox kereszténység
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Piroska témájú médiaállományokat.

Élete szerkesztés

Piroska (Prisca) mindössze kétesztendős volt, amikor anyja, Adelhaid meghalt, majd 1095. július 29-én apját is elveszítette. A hétesztendősen teljes árvaságra jutott hercegnő 1095-től évekig unokabátyja, Könyves Kálmán udvarában élt.[2] 16 évesen nehéz lépésre kényszerítette az ország érdeke: 1104-ben (vagy 1105-ben) eljegyezték a bizánci trónörökössel, Komnenosz II. Jánossal, akivel 1105–1106 fordulóján össze is házasodott.[3] A házasság megkötéséhez Piroskának át kellett térnie az ortodox vallásra, amelyben az Eiréne (Irén) nevet kapta. Házasságából nyolc gyermek származott:

 
Szent Piroska (Eiréne) férjével, Komnénosz II. János császárral. Középen a Kisded Jézust tartó Madonna (mozaik, Hagia Szophia)

Piroska a bizánci udvarban sűrűn fogadott szentföldi zarándokokat, küldötteket Magyarországról, soha nem fordított hátat hazájának, többször közvetített a Magyar Királyság és a Bizánci Birodalom között. Ő alapította Bizánc (Konstantinápoly) egyik legfőbb kolostorát, a Pantokrátor-kolostort és a vele egybeépített 50 ágyas kórházat. (Igaz, az épületegyüttest csak két évvel halála után, 1136-ban szentelték fel.)[4] Utóbbi a középkori Európa kórházainak építésekor mintául szolgált. Kisázsiában halt meg, amikor elkísérte férjét egyik hadjáratára.[5]

Emlékezete szerkesztés

Az ortodox egyházakban szentként tisztelik. Az ortodox liturgia szerint augusztus 13-án tartják emléknapját.[6] Kultuszát a római és görögkatolikus egyház is átvette, ugyancsak szentjei közé sorolja.[7][2] Mozaikképét a Hagia Szophia a mai napig őrzi.

Származása szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Makk 2000, 73–74. o.
  2. a b c Piroska – egy Árpád-házi magyar királylány a bizánci trónon. Magyar Kurír, 2015. január 18. (Hozzáférés: 2021. január 17.)
  3. Makk 2000, 32–33. o.
  4. Makk 2000, 74. o
  5. Makk 1986, 108. o.
  6. ru:Ирина (супруга Иоанна II Комнина)
  7. Cseh Gizella: Árpád-házi Szent Piroska

Források szerkesztés

  • Makk 1986: Makk Ferenc. Magyarország a tizenkettedik században. Gondolat (1986). ISBN 963-281-660-9 
  • Makk 2000: Makk Ferenc. A tizenkettedik század története. Pannonica (2000). ISBN 963-9252-08-5 
  • Bérczi Sz. (2008): Magyarországi szent királylányok emlékezete, TKTE, Budapest, ISBN 978-963-87437-2-5
  • Dümmerth D. (1977): Az Árpádok nyomában, Panoráma, Budapest
  • Faludy Anikó (1982): Bizánc festészete és mozaik művészete. Corvina Kiadó, Budapest
  • Győrffy I., Bátky Zs., Viski K. (szerk.) (1933-1937): A magyarság néprajza I–IV., Budapest
  • Karácsonyi J. (1926): Szent László király élete, Szent István Társ., Budapest, 129 old.
  • Kazsdan, A. P., Litavrin, G. G. (1961): Bizánc rövid története, (Stúdium könyvek 25.) Budapest
  • Moravcsik Gyula (1984, 1988): Az Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Moravcsik Gyula (1923): Szent László leánya és a bizánci Pantokrator monostor, Budapest–Konstantinápoly
  • Nagymihályi Géza (2007): Árpád-házi Szent Piroska – Az idegen szent, Budapest, Kairosz Kiadó
  • Toldy L. (1946): Szent László király élete, Budapest

További információk szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés

Előző
Dukász Irén
Bizánci császárné  
1118 – 1134
Következő
Sulzbachi Berta (Irén)